Halloween-i töklámpás készítés

Bevallom őszintén, hogy soha, de soha nem jutott volna magamtól eszembe, hogy nekiálljak töklámpást készíteni. Sütni-főzni nagyon szeretek és általában a minőségre sincs panasz, de valahogy ezek a kézműveskedő, DIY, dolgok mindig is nagyon távol álltak tőlem. Nem vagyok az a „szuper-anyuka a WC papír gurigát is 63 féle módon tudja újrahasznosítani” típus, a dekorációkat általában készen vásárolom, és meggyőződésem, hogy jobb ez így, mert kézügyesség terén enyhén szólva is kihívásokkal küzdök.

DE! Történt egyszer, hogy a nagyobbik, akkor még egy szem lányom ovijában akaratlanul is beszippantott minket egy „családi, halloween-i, kézműves délután”, amiről akkor még nem is sejtettem, hogy végeláthatatlan és megúszhatatlan sorát indítja el a „kényszerítsünk minden béna szülőt, hogy szenvedjen a ragasztópisztollyal, csillámflitterekkel, őszi termések cérnára fűzésével és decoupage technikával, ameddig csak bírja idegekkel” eseményeknek. Persze az ember a gyerek kedvéért nyilván megteszi, de úgy érzem, hogy tízből nyolc szülő szívesebben szavazna valami más típusú ovis-családi programra.

Szóval, ezen a délutánon tökfaragó verseny is meghirdetésre került, ami persze felkelti a küzdőszellemű szülő érdeklődését is és nekiáll bőszen faragni. Mi is nekiálltunk, és ellestünk néhány trükköt a gyakorlottabbaktól, a végeredmény pedig legnagyobb meglepetésünkre annyira jópofa lett, hogy ha megrögzött wc papír guriga ragasztgatók nem is lettünk, de azóta is minden évben, önszorgalomból is kifaragjuk a kis töklámpásainkat. Ezeket aztán a teraszra kitéve, a hideg őszi estéken nagy elégedettséggel szemléljük, ahogy világítanak. Az évek során hasznos tapasztalatokat gyűjtöttünk a tökfaragás terén, amiket most közkinccsé teszünk. 🙂

A tök kiválasztása

Mivel hazánkban ennek a hagyománynak nincsenek a régmúltba nyúló gyökerei, ezért a megfelelő tök beszerzése sem éppen egyszerű mutatvány, bár, a növekvő keresletnek köszönhetően, évről-évre egyre nagyobb a kínálat is.

Még így is elmondható, hogy a megfelelő, faragni való tök kiválasztása nem könnyű. A legalkalmasabb típus a klasszikus, sárga színű, gömbölyded tök, amelyet az angolban „pumpkin”-nak hívnak, és amelyet a klasszikus Disney-féle Hamupipőke rajzfilmben a tündérkeresztanya hintóvá varázsol.

Ugyanennek a gömbölyű töknek létezik egy szürke héjú verziója is. Elméletileg ez is alkalmas a faragásra, sőt a neten is találni fotókat fantasztikus töklámpásokról, amelyeket ebből a fajtából faragtak, de kezdőknek mégsem ajánlanám. Ennek a töknek ugyanis annyira kemény a héja és vastag a húsa, hogy egy kisebb kínszenvedés vele dolgozni, főleg ha nem állnak rendelkezésünkre megfelelő célszerszámok és a gyakorlatunk sem nagy. Ezt tapasztalatból tudom, mivel az egyik évben mire észbe kaptunk, hogy tököt kellene venni, addigra mindenhol elfogyott a sárga verzió és csak szürkét sikerült szereznünk. Megkínlódtunk vele.

Ezeken kívül kapható még a hosszúkás, klasszikus sütőtök, amely az angol nyelvterületen „butternut squash” néven fut. Ezt a fajtát itthon is gyakran használjuk sütésre, főzésre, és habár a húsa és a héja ennek puhább, alkalmasabb a faragásra is, de azért valljuk be, nem az igazi. A formája sem könnyíti meg a csodás ábrák létrehozását, és egyébként is kár elpazarolni, amikor olyan finom ételeket készíthetünk belőle.

 

Előkészületek, eszközök és faragás

Amire szükség lesz:

• egy nagy nejlon alátétnek, egy kiterített szemeteszsák is megfelelő
• mindenféle szúrós hegyű, éles, lehetőleg keskeny, vékony pengéjű kés
• egy evőkanál
• egy sötéten fogó filctoll és ha használunk, a sablon

Faragás

1. Terítsük ki az alátétet és pakoljuk rá a tököt és az eszközöket.

2. Forgassuk körbe a tököt és válasszuk ki a legszebb oldalát, ez lesz a lámpás eleje.

3. Rajzoljuk fel a mintát. Ha sablont használunk kétoldalt fogassuk oda a papírt a tökhöz egy darab celluxszal és úgy rajzoljuk végig a körvonalakat.

4. Először mindig a töklámpás tetejét vágjuk le úgy, hogy először a kés hegyével bekarcoljuk a tök felszínébe a vágási vonalat (ez a karcolás később a helyén tartja, „irányítja” a kést), majd beleszúrkáljuk a kést körbe-körbe, majd kis feszegető mozdulatokkal kiemeljük a helyéről a „tetőt”.

5. Ekkor nekiállunk a kanállal kikaparni a tök belsejét. Ilyenkor jön jól az alátét. Minél jobban képesek vagyunk eltávolítani a nedves, puha belső részeket, annál tovább lesz szép a lámpásunk, hiszen először ezek a részek kezdenek el rohadni.

6. Amikor ezzel megvagyunk, a tökfedőhöz hasonló technikával (bekarcol, beszúr, körbevág) elkezdjük kifaragni az ábrát. Tapasztalatom szerint erre a kisebb méretű, éles zöldségpucoló kések a legmegfelelőbbek. Ezeket könnyebben tudjuk irányítani, mint egy nagy kést.

7. Ha megvagyunk, jöhetnek az apróbb finomítások, a befaragott lyukakat belülről kicsit tágítjuk, egyenesre vágjuk. Ez már könnyű, hiszen a tök belseje puha, könnyű vele dolgozni.

8. Belehelyezünk egy-két mécsest, mehet rá a tökfedő (az ábrától és a lyukak nagyságától függően szükség lehet rá, hogy a fedőt kicsit elfordítva tegyük rá, hiszen ha kevés, szűk lyukat vágtunk, a mécses nem kap elég levegőt és elalszik.

Ennyi. Ha megszereztük az alap jártasságot, már próbálkozhatunk mindenféle haladó mintával is. 🙂

Kövess minket!