Elég rég sikerült utoljára posztolnunk, és ennek több oka is van. Először is olyan mennyiségű munka szakadt a nyakunkba, hogy időnk sem volt igazán új helyre sem látogatni, illetve korábbi élményeket sem megírni. Másodszor pedig több alkalommal tértünk vissza már meglátogatott helyre, mert „sajnos” annyi jó éttermet találtunk már, hogy időnként visszavágyik az ember, ez pedig komoly akadálya az újak felkeresésének.
Voltunk például több alkalommal a Black Cab-ben, amiről akkor ódákat zengtünk, és a minőséggel nincs is gond, de sokadik alkalommal jobban megvizsgálva szerintem elég drága hely. Jártunk többször a Capri-ban is, ahol sosem kellett csalódnunk, de pl. a Parázsban és a Csali csárdában is előfordultunk párszor az elmúlt hetekben, hónapokban, melyek mind nagy kedvenceink. No de térjünk inkább át a mai témánkhoz, egy frissen felfedezett burgerező helyhez.
Nem szeretem a puccos neveket. Kifejtettem már korábban is, és oké, tudom, ez csak egy név, de nyilván sok mindent elárul, mind a tulajról, mind a hely jellegéről, mind pedig szerintem az oda kívánt célközönségről is. Mindenki ismeri korunk felkapott sznob helyeit, melyeket a jelentős túlárazás mellé kapott semmi extra, vagy éppen kifejezetten vacak kaja ellenére is kötelező szeretni, mert jó a marketingjük, és prosztó aki őszintén beszél róluk és leszólja őket, de én nem állok be a sorba, én hidegrázást kapok egy-egy ilyen helytől és polgárpukkasztó elnevezéseiktől.
Sok ilyet tudnék most említeni, de nem teszem, egyetlen aki így hirtelen eszembe jut ellenpéldának az a Finomító Kantin, amelynek neve azért eléggé „érdekes”, és a legkevésbé sem azt sugallja, hogy itt egy nagy zabás remek helyről beszélünk. Ott azonban mind az ételek és a kiszolgálás minősége, mind pedig az ehhez kapcsolódó árak olyan barátságos és remek kombinációt alkotnak, hogy nekik még ez a név is megbocsájtható.
Az egyszerűség híve vagyok, a kevesebb több elvet vallom én is, ezért kifejezetten üde jelenség számomra pl. a Remíz burger neve, ami konkrétan egy villamos garázs mellett áll. Azonban nem benne egy remízben, ezért azt gondolom, jelenlegi tesztalanyunk az új, leghitelesebb név győztes, mert a School Bus nem csak egy iskola mellett, vagy előtt található, hanem konkrétan az étterem maga egy iskolabusz.
Ennek persze a látványon és egyediségen túl számos egyéb előnye is van. Első sorban persze nyilván hatalmas feeling egy étteremre átalakított buszon enni, másodszor pedig, ahogy hallottam, mobilis az egész egység, tehát tudnak vonulni vele gasztro fesztiválokra, ami azért marketing szempontból sem hátrány. A fix helyük a II. kerületben, a Zugligeti úton van a Művészeti Egyetem kertjében, aki biztosra akar menni, itt keresse őket. Mi is így tettünk.
Egy pár héttel ezelőtt jártunk erre, éppen kettesben Pufival, mert egy pénteki városi feladatvégzés kör után voltunk, és még volt időnk a gyerekek felvétele előtt. Nem volt nehéz megtalálni az éttermet, az egyetem főbejáratától balra van egy kerti kapu, a School Bus pedig ott sárgállik mögötte.
Elég sok diák kolbászolt errefelé, tehát tudtuk, hogy jó helyen járunk, be is nyomultunk. Persze mint általában, itt is hülyén néztek ránk. Megítélésünk szerint zömében ÁNTSZ, vagy NAV ellenőrnek néznek minket mindenhol, vagy csak nem értik, mit keresünk ott. Itt ugyanis „sajnos” egy jó 10-essel voltunk idősebbek, még a leglassabban haladó, 6-8-10 éve egyetemre járó diáknál is, így itt is eléggé kilógtunk a sorból, de ezt már megszoktuk sajnos.
A School Bus Burger alapvetően egy jó hely, de több érdekességgel is találkoztunk itt jártunkkor, a rendelési rendszer például az első furcsaság, amivel szembesülnünk kellett. Vannak ugyanis padok kint a kertben, oda is lehet ülni, illetve természetesen fent a buszon is elérhető kb. 6 asztal, mi pedig ez utóbbit választottuk, mégpedig két okból. Először is a hangulat miatt, másodszor meg azért, mert a korai áprilisi időben szárnyas hangya invázió volt a kertben.
Igen ám, de rendelni akkor is a kertből, a busz mellett állva kell, ezt akkor közölték is velünk, tehát hiába akar bent leülni az ember, ezt csak a rendelése után teheti meg. Ez mondjuk kicsit döcögős, és nem túl ügyfél centrikus, azért aki bent ül le, annál nem alkalmaznám ezt a kő kemény szigort, hogy akkor is itt a busz mellett állva kell rendelnie, de sebaj, ezen a kezdeti akadályon könnyen átlendültünk, rendeltünk, és leültünk bent. (Mondjuk ez a második alkalommal még kellemetlenebb volt, mikor iskola utána lányommal jártam itt, és szakadt az eső. Kötelességtudóan akkor is 3-4 ember ott kuporgott az elő-tető alatt, de annyira bevert az eső, hogy a pénztárgépet is menteni kellett befelé, de sebaj, lényeg hogy az megúszta, az ügyfél nem baj, ha ázik. Ezen picit azért még csiszolnék, de lépjünk is gyorsan tovább.)
Pufi egy Quesadilla-t rendelt, én pedig egy új, akciós Hellmann’s no1 burgert. Ez utóbbi persze nem árát tekintve akciós, hanem a 2016. április-május hónapban futó Burger bajnokság nevezettje, ezért egy friss, és erre készített alkalmi termék. Ha már az áraknál tartunk, akkor a School Bus burgert mondjuk olyan felső közép kategóriába sorolnám. Oké, hogy az én burgerem volt cirka a legdrágább, és brutálisan meg volt tömve hússal, de akkor is 1.590,- Ft volt, amiből máshol egy komplett menü kijön, üdítővel. Persze menü az itt is van, +420,- Ft-ért, de ahhoz is csak krumpli és szósz jár.
Mondjuk lehet azért költség hatékonyan gondolkodni itt is, ha tehát egy hagyományos értelemben vett menüt akarunk olcsón összerakni (burger, krumpli, üdítő), azt is meg tudjuk oldani éppen 1.590,- Ft-ból, de akkor a legolcsóbb szendvicset tettük bele, a krumplival, és 2dl üdítővel. Az emberesebb változat esetén (Hellmann’s no1 burger, krupli és 3dl üdítő) ez már 2.270,- Ft, ami azért még vészesen drágának nem mondható, de ettünk már azért hasonló méretű burgert menüben olcsóbban is.
Nem kellett túl sokat várni az ételre, viszonylag hamar elkészült, és a tálalással sem volt gond, gusztusosan és kellő mennyiségben és méretben került elénk az étel. Illetve egy probléma mégis akadt. Kis guszta papír tálcán érkezett minden, egymás mellett a krumpli és a burger, a szalvéta meg alul. Ezt nem pontosan értettem, miért így kell?! Van zsírpapír is, annak lenne ez a szerepe.
Ez a szalvéta ide duplán rossz: először is, mert mire észreveszi az ember, hogy ott van, már tiszta zsír meg szósz, és funkcióját tekintve már használhatatlan, másodszor pedig a szerencsére nem kevés mennyiségű sajt sok esetben olvadt állapotban minden irányba túllóg a szendvicsen, és annak sem tesz túl jót, ha beleragad a szalvétába, nekem ugyanis ez történt. A szalvétát tehát ki kéne venni a tálca aljából, de egyébként rendben volt minden.

A látvány konyha is adott, a vendég térből ugyanis abszolút belátni a konyhába. Ez mondjuk néha áldás, néha meg átok….
Pufi dicsérte az ételét, elmondása szerint nagyon rendben volt. Kellemesek voltak benne a tartalmak, friss a zöldség, illetve jó a fűszerezés, de egy mexikói jellegű ételhez képest nem volt elég intenzív a fűszerezése. Az én brutál burgerem is inkább jó volt, azonban itt is maradt egy két apróság, amin még csiszolni tudnék.
Először is a már fent említett sajt szalvétába tapadásos jelenség, mellyel elment vagy 5 percem, addig meg hűlt a burger. Másodszor pedig a két fajta hús közül a marhahús pogácsa egy leheletnyit túl volt sütve, és egy kicsit ezért sajnos száraz lett. Ez persze inkább csak akkor, ha valamibe muszáj belekötni, mert nem volt vészes, azonban sajnos nem lett annyira szaftos, mint szerettem volna.
No de a másik hús, a 8 órán át barna sörös páclében főtt sertés lapocka, azaz a szafttal bőven meglocsolt tépett malac az valami iszonyat durva volt. Ha mást nem is kaptam volna, csak ebből egy kupaccal, egy pár szem krumplival, az már elég is lett volna a boldogságomhoz. Mert ezt a hús valóban valami egészen elképesztően remekül készítették el, vitathatatlanul ez a hely erőssége. Valóban nagyon omlós, szaftos, és remek ízű sültről beszélünk, illetve az a jelenség, ahogy ezt buciba töltik és minden irányba csorog ki a remek szaft, az igazán szemet gyönyörködtető.
A másik hús picit túlsült volt, ahogy már mondtam, de a sajt és a szószok remekül támasztották meg a szendvicset, így egy kiváló összhatást kaptunk. A zsömire nem nagyon emlékszem, ezért azt kell gondolnom, hogy se túl kiemelkedő, se túl gyenge nem lehetett, ellátta a feladatát és ennyi, a szendvicsemre azonban így sem lehetett panasz, mert valami egészen elképesztő volt. Adam Richman azt gondolom ezekre az esetekre mondja, hogy „Az ízek szétrobbannak a számban…”
A kiszolgálásban azonban történt egy érdekes jelenség, melyet mindenképpen szóvá kell tennem, mert ilyennel aztán végképp nem találkoztam még sehol. Szokásos elmebajom, a nyers zöldség mentesség, így is kértem a szendvicsem, erre érkezett az alábbi mondat: „Akkor teszek bele kicsit több húst, jó?!” Először azt hittem, nem jól hallok. Máshol vagy eleve nem is teszik meg ezt, vagy jelentős pofavágás mellett juthatok csak hozzá. Jobb helyeken olyan még elő szokott azért fordulni, hogy egy szelet sajtra becserélhető esetleg az összes zöldség, na de olyan, hogy húsra cserélhető be, főleg ilyen elképesztően jól elkészített tépett malacra, na olyannal még nem találkoztam. Egy hússal tehát jól megpakolt, és összességében remek ízvilágú, hatalmas szendvicset kaptam, remek élmény volt, és majdnem kidurrantam, mire leküzdöttem.

A krumpli mirelit, de azért nincs vele nagy gond, a szendvics pedig valójában jóval nagyobb, mint amekkorának ezen a képen tűnik.
Második alkalommal is érdekes volt a kiszolgálás, ekkor azonban már inkább furcsa módon. Ekkor nem egy, hanem két kiszolgáló srác volt a pultban, a kedvességgel ekkor sem volt gond, azonban az ehhez tapasztalt köret itt már nehezebben volt emészthető. Először is ez volt az az alkalom, mikor szakadt az eső, ennek ellenére a busz mellett állva kellett rendelnünk (persze a gyerek addig felmenekült és asztalt keresett).
Másodszor, az étterem járaton eléggé „speciális”, amolyan Cinetrip szerű zene ment, mely biztos jó is, de nem ezen a hangerőn, és nem tiszta idegállapotban, ezzel tehát én nem tudtam mit kezdeni. Picit öncélú volt, és úgy gondolom, nem feltétlenül a vendég örömére történt, de lehet, hogy csak én vagyok öreg és maradi. Aztán harmadszor pedig a srácok nagyon kedvesek voltak, de úgy be voltak lassulva, hogy itt sajnos a várakozási idő már az átlagos és az elfogadható fölé emelkedett. Összességében a zene és ez a laza, belassult állapot nekem olyan összhatást keltett, mintha a srácok egy amsterdami hosszú hétvége után lennének, és ma délelőtt, mikor a repülőre vártak, még bedobtak pár Coffee Shop sütit odaát a reptéren, persze csak hogy ne legyenek éhesek a hazafalé úton. Szóval érdekes volt na. Nem rossz, csak érdekes.

A tartalomra nem lehet panasz. Aki normális, képzeljen ide még egy csomó friss zöldséget is, ami nekem kérésemre kimaradt, de a tonna sajt, hagymakarika (zöldség helyett kaptam, plusz jó pont), húspogácsa és tépett malac azt gondolom így is magáért beszél. Nyami….
Illetve még a higiénián faragnék kicsit, mert pl. kértem, hogy a gyereknek vágják félbe a hamburgerét, mert biztosan nem fogja tudni megenni, a másik felét meg elvinném haza a kisebbnek. Ez a kérés azonnal és szó nélkül teljesült, azonban a szükséges kést percekig keresték, majd egy elég brutál darabot sikerült elővenni, ami nem tudom, mikor látott utoljára mosogatógépet. Illetve a kuka kezelés meg a kaja kóstolása kezelése is érdekes, amit szívesen leírnék, de nem akarok, mert abszolút szimpatikus hely, jó a kaja, kedvesek a srácok, és azért mert én már öreg és alacsonyabb ingerküszöbű vagyok, azért még nem szeretném a hely ázsióját rontani, csináltunk mi is furcsa dolgokat fiatalon.

A szendvics alá helyezett szalvéta itt-ott ráragadt ugyan a kilógó sajtra, de legalább volt egy kis ügyességi játék is, a sikeres eltávolítás után pedig egy remek szendvicshez jutottunk.
Azt azért még szintén hozzátenném, hogy sok időm nem volt az elmúlt hetekben, de még a Black Cab-ben is bepróbáltam egy, a Burger Bajnokságra szánt szendvicset, illetve bepróbáltam volna, de nem tettem, mert ott is szerettem volna zöldség nélkül kérni, amire azt mondták a srácok, hogy nem lehet. Max a csípőset tudják kivenni belőle, de mást nem módosítanak.
Itt a School Bus-ban érdekes ezt lehetett, sőt, zöldség helyett több húst kaptam, amit eddig még soha, sehol. Értem én, hogy ez egy verseny, ha egy szendvicset neveznek, akkor annak olyannak kell lennie, de azért gondolom nem vérre megy a dolog, és a Black Cab pedig nem egy meki, akit olyan szabályok kötnek, hogy ha megszegik, mennek a bíróságra, szóval ezt eléggé eltúlzottnak éreztem. Illetve így ott nem kóstoltam verseny szendvicset és nem is szavaztam rá, a School Bus esetében pedig igen.
- Ez ránézésre lehet, hogy nem túl guszta…
- …de hogy ilyennek kell lennie egy tartalommal rendesen megpakolt burgernek, az biztos!
Pro: Egyedi környezet, kedves kiszolgálás, korrektnek mondható árak, széles választék, remek tépett szaftos husi,
Kontra: Kötelező kint rendelni, esetenként eléggé „egyedi” zene, kis higiénia upgrade jó volna, szalvéta a szendvics alatt, illetve esetenként a sajtra ragadva érkezik
A néhány építő jellegű kritika ellenére a School Bus összességében egy remek hely, csak ajánlani tudom. Olyan dolgokba tudok csak belekötni, amik nem olyan lényegesek, viszont a korrekt és őszinte vélemény nyilvánítás kedvéért kénytelen voltam ezeket is említeni. Azonban, azt is készséggel beismerem, hogy 20-25 évesen ezek marhára nem érdekelnének, csak már finnyás öregember vagyok. A lényeg pedig rendben van, kedves kiszolgálás, finom kaják, széles választék, egyedi környezet, és ez a lényeg. Ha nem is ez lesz a törzshelyem, biztosan jövünk majd még a School Bus-ba, ezzel a tépett malaccal ugyanis valóban valami igen egyedit alkottak a srácok.
Cím: 1125 Budapest, Zugligeti út 27.









