Az Alsópáhoki és Sümegi pihenés között (ezeket is hamarosan megírjuk) áthaladtunk Hévízen is, de itt csak érintőlegesen, a gyerekeknek viszont beígértünk egy fagyizást, szóval cukrászda keresésbe fogtunk. Megálltunk egy piac szerűségnél, megkérdeztem egy idős hölgyet, hogy tudna-e segíteni, de kicsit Zsákos Frodó feeling volt a helyzet. Szerintem a „megyében” ő csak a háza és a piac között járt az elmúlt 60 évben, mert a 100m-re lévő egységekről már nem rendelkezett semmilyen információval. („Ha hármat lépek még Samu, olyan messze kerülök a megyétől, mint még soha”)
Maradt a jól bevált technika, Pufi megnézte a neten, hogy mit érdemes itt kipróbálni. A Rigoletto nevére bukkantunk, melyről azt láttuk, hogy semmiképpen nem szabad kihagyni, ha erre járunk. (Utólag derült ki, hogy ez sajnos a saját honlapjuk szövegének idézése, és nem fogyasztói vélemény volt.) Így is tettünk, irányba álltunk. A kicsit kaotik parkolás után meg is találtuk a cukrászdát, ami éppen egy átépítési terület közepén volt, ezért fa állványozás takarta el, de azért sikerült észrevenni.
A belépés pillanatában még abszolút rendben volt minden. A fagyi kínáló pult nagy és látványos, elég széles a választék, sőt, több változat van édesítőszeres fagyikból is, a cukorbetegek vagy diétázók igényeihez igazítva. Ez eddig nagyon rendben volt. A süti pult is kívánatos tartalmakkal volt megpakolva, mi azonban fagyizni jöttünk, így ezt is kértünk. Az első probléma itt jelentkezett. A csapat fele tölcsérben, másik fele kehelyben szeretett volna fagyit enni, így azt gondoltuk, beülünk és vegyesen fogyasztunk.
Azt gondoltuk! De ezt a tulaj bácsi nem így gondolja! A pultos lány közölte ugyanis velünk, hogy bent nem lehet tölcsérben fagyit enni!!! Micsoda?!?! Ehhez azért kell arc azt gondolom! Soha egyetlen olyan hellyel nem találkoztam még, ahol ezt meg merték volna engedni maguknak.
A nem kevés díjat nyert Frer-ben például ott ül le az ember és abban eszi a fagyit, amiben és, ahogyan csak szeretné. De ugyan ez a helyzet a szintén nem névtelen Emil cukrászdában is, meg úgy kb. a világ minden egyéb helyén, ezt kivéve. De az arcátlanság és ügyfél ellenesség itt még nem ért véget, éppen csak elkezdődött.
Túl sok képet nem sikerült bent készíteni, mert Big Brother a sarokból iszonyatosan sasolt, kb. ez az egyetlen használható fotó amit lőttünk. A látványra tehát nem lehet panasz, de kb. ez az egyetlen, amire nem lehet!
A pulton ugyanis ki van írva, hogy egy gombóc 250,- Ft (gombóc: 4 dkg! – hamarosan megírjuk, hogy a számos díjat és elismerést nyert Florida fagyizóban 230,- forintért kaptunk minimálisan 5 dkg-od gombócokat), ezzel még nem is lenne gond. A néhány asztalból álló, leülős részen, az oszlopok túloldalán viszont a: „Helyben fogyasztás esetén egy gombóc 300,- Ft” felirat is feltűnt, amire persze a rendelésnél nem hívták fel a figyelmünk, amikor közölték, hogy tölcsérben nem kaphatunk fagyit ha leülünk.
Itt tehát az alapvető üzletpolitika, hogy vegyél egy fagyit, és húzz innen a fenébe, mert tölcsérrel bent nem ehetsz, ha pedig pohárból szeretnél, az nálunk drágább. A különbség nem is apró, 20%-al fizetünk többet, ha le merünk ülni. Ez a következő arcátlanság, amit szintén sehol máshol nem láttam még. Legalábbis ilyen összetételben. Sok helyen van szerviz díj, illetve sütiknél szokott lenni, hogy elviteles és helyben fogyasztásos ár eltérő, de olyat még nem láttam, hogy minden egyes fagyi gombócon +50 Ft-ot karcolnak a vendégen, ha le mer ülni. Csak gratulálni tudok!
És bár ez már itt elégnek tűnik, de az ügyfél centrikusság hiánya itt még mindig nem ért véget. Négyen voltunk, kértünk 1×1, 2×2, és 1×3 gombócot. Érkezett 4 kehely, 1×1 és 3×2 gombóccal, azaz a 3 gombócos rendelésből egy gombóc elpárolgott útközben. Ezt szerencsére egyből jeleztem is az enyhén arrogáns felszolgáló srácnak, ő azt mondta, biztosan azt hozták, amit rendeltem, de ha akarom, pótolnak, ráütnek még egyet.
Mondtam, nem kell, jó lesz így. Hozzáteszem, mikor érkezett, pl. az én 3 gombóc helyett 2 gombócos kelyhem úgy konferálta, hogy akkor egy joghurtos meggy és vanília. Én konkrétan nem ezt rendeltem, meg konkrétan 3 gombócos sem volt, tehát meg is kérdeztem, hogy ez biztos a mi rendelésünk?! Mire közölte, hogy tuti.
Csak éppen nem annyi, amennyit kértem, és a pincérnek fogalma nincs, mit hoz ki, de végül azért a vanília-joghurtos meggy az volt amit kértem (legalábbis annak kétharmada), kókusz és marcipános meggy, amennyi tehát a kehelybe jutott azt azért sikerült eltalálni, függetlenül attól, hogy a pincér ránézésre ítél és tök másokat mond be. Remekül képzett munkaerő. De azért nagyon szép srác volt, jól belőtt frizurával.
Közben a család fele elvonult mosdóba, ahová az út Don Corleone mellett vezet el, aki a tulaj, és a sarokban ül, az ügyfél tér szélén, és a rommá bekamerázott helyet folyamatosan egy monitoron nézi, 45 kamera képpel, ergo azt is látja, ha valaki nem úgy ül az ő birodalmában, ahogyan az neki tetszik. Értem persze, hogy az alkalmazotti „tévedések” ellen szólhat alapvetően a dolog, mert hallottam már én is azokat a pletykákat, hogy a vendéglátásban „rosszabb helyeken” kilopják a tulaj szemét is, de ez nem csak ezt a célt éri el, hanem a vendég is úgy érzi magát, mintha a Big Brother házban lenne, ahol a nagy testvér mindent figyel. Mindenesetre elég nyomasztó, az biztos. Főleg, hogy annak a kiszűrésére szintén nem alkalmas, hogy 3 gombócot kérek, de csak kettőt kapok.
No de a pofátlanság még mindig nem ért véget. Ahogyan Kasza Tibi mondaná: „Azt gondolod, hogy nincs több szemétkedés?!?! DE VAAAAAN!!!!” Jött ugyanis a számla. Az, hogy így 300,- Ft egy gombóc, ugyan rendelés után, de szerencsére még fizetés előtt kiderült számomra, így erre már felkészültem lelkileg, illetve arra a jelenségre is, amiben biztos voltam, hogy be fog következni, és be is következett.
Nevesítve, hogy simán rajta volt mind a 3 általam kért gombóc a számlán, amiből csak kettő érkezett meg hozzám. Azonnal jeleztem is a pincérnek, hogy láthatja, én jól emlékeztem, tényleg hármat rendeltem, és fel is ütötték, csak nem adták oda. Tettem ezt persze különösen azért, mert ő is érzékeltette velem az elején, hogy biztosan én vagyok a hülye, kettőt rendeltem, csak azt sem tudom, mit kérek és hogyan, holott ő volt elvarázsolva, a pultos lánnyal egyetemben.
Nem egyszerű Hévízen a Kölcsey utca 2 környékén embernek lenni! Míg bent a Rigolettoban a magyarokat utálják, közvetlen az épület előtt már a külhoniak ellen dübörög a gépezet. Különösen érdekes ez úgy, hogy Hévíz lakosságának gondolom cirka 60-70% német nyugdíjas ebben az időszakban, és a tulaj bácsi is jól érzékelhetően kizárólag a „migránsokra” épít. Nem kérdés többé: gazdag német nyugdíjasnak kellett volna születni! Amúgy pedig ha már ennyire lendületben vagyunk, esetleg egy olyan táblát még alá lehetne tenni a többinek, hogy: „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyaroknak járó kedvességet és vendégszeretetet a cukrászdákban és éttermekben!!!” Persze tudom, ez nem a németeken múlik…
A ráadás előadás még azonban csak itt következett, az összekészítő kis hölgy bent rikácsolt a pult mögött, hogy ha fel van ütve a számlára, akkor az ki is lett adva. Még azt vártam volna, hogy kijöjjenek, és elkezdjék nekem bizonygatni, hogy én bizony megkaptam és megettem a 3 gombócot, ne hazudozzak. Ekkor kezdtem volna el ordibálni (mert már nagyon határon volt az idegrendszerem), és mentem volna hátra a fuxokkal jól megpakolt Don Corleonéhoz, hogy na akkor itt most hasznosan is igénybe vehető a profi megfigyelő rendszere, nézzük már vissza, hány gombócot kaptam, de sajnos idáig nem jutottunk el.
Kis veszekedés után meggyőzte őt a pincér, hogy személyesen is látta, hogy 2 gombóc volt csak a kehelyben, és nem három, a kislány puffogva elfogadt ezt és elvonult. Maradtunk is ebben, kaptam vissza 300,- Ft-ot és gyorsan távoztunk is. Hagytam még némi borravalót, de nem tudom ezt minek, a kiszolgálás, a hely, és ez az egész miliő, amit itt kap a vendég, valami egészen elképesztően kritikán aluli, pofátlan, és a legkevésbé sem ügyfél centrikus.
Ez a fuxos, fagyizó üzemeltetésbe már erősen belefáradt bácsi valamikor réges-régen még biztosan tudta, mi fán terem az igaz nagybetűs vendéglátás, de ez mára már sajnos erősen a múlt homályába veszett! Nem kívánom azt megkérdőjelezni, hogy ok nélkül szerzett ez a hely nevet magának, mert nem jártam itt 20-30 éve, de aki ma próbálja ki ezt a helyet először, az nem azt tapasztalja, amiért akár csak egyetlen egyszer is visszajönne ide. Ül a sarokban egy inkább ékszerésznek, mintsem cukrásznak nevezhető Andy klón, 20-40 kamerán és saját szemmel is folyamatosan vizslatva mindenkit, a másik sarokban, a bejárat mellett ordít a TV-n a Forma-1, hogy a tulaj is jól hallja a hátsó sarokban, az szintén nem számít, hogy a közben félúton ülő vendégeknek a feje leszakad a hangerőtől. Egyszóval ha régen még ismerte is ez a bácsi, hogy mi az igazi vendéglátás, és az ügyfelek iránti alázat, mára ebből csak annyi maradt, hogy én vagyok itt a góré, a hely császára, és örüljetek neki, ha betérhettek ide. Ellenszenves az egész na, az elsőtől az utolsó percig!
Kint és bent persze megy a német diskurzus, és egyből össze is áll az ember fejében a képlet (akinek addig nem állt össze): ez itt már nem egy prosztó magyar bunkóknak fenntartott hely. Ide már ne járjanak családosok kisgyerekkel. Üljenek be a pénzes német nyugdíjasok, akik áprilistól októberig Hévízen pihennek a 3000 Eurós nyugdíjból, és költsék itt ők a pénzüket, akik probléma mentesek, akik nem nézik a számlát, akiknek 250 vagy 300 Ft egy gombócért tök mindegy, mert így is olcsóbb, mint otthon, és akinek túl lehet számlázni, és azt is felütni, amit ki sem hoztunk, mert úgyse nézik meg a számlát.
Zárójelben jegyezném meg, hogy pl. még a balatonfüredi Korzó fagyizóban sincs pofájuk ilyen áron adni a fagyit, vagy Tihanyban a Levendulában, hogy a korábban említett Frer-t vagy Emil-t ne is említsem. Pedig ezek mindegyike vagy sokkal nagyobb hírű, vagy számos rangos díj tulajdonosa, vagy konkrétan olyan forgalmas helyen áll, ahol az év minden napján minimum 10 emberes sor áll.
És bár a Rigoletto ezek egyikét sem tudja felmutatni, árban, pofátlanságban, pontatlanságban és ügyfél ellenességben mérföldeket ver mindenkire. És akkor a Florida Fagyizóra itt még nem is tudok hivatkozni, ahol másnap jártunk, és szintén nem kevés elismeréssel büszkélkedhet, ott azonban a kedvesség, a korrektség és az ügyfél centrikusság is csúcsra van járatva. Ez a megfáradt fuxos bácsi itt már csak az arroganciát és lesajnálást tudja felmutatni sajnos, illetve az arrogáns és alulképzett alkalmazottakat. Gondolom jó korrekt bért is fizet, azért kap ilyen munkaerőt és hozzáállást is.
Csak zárójelben jegyezném meg, a túlszámlázáson kívül, hogy a fogyasztásról az alábbi úgynevezett pincér blokkot sikerült kapnunk csak, melyen se AP kód se adószám nincs. Persze nyilván pénztárgépbe is ütötték a fogyasztásunkat, csak ezt jobb esetben erre rá szokták tűzni, itt a személyzet ezt is „elfelejtette”!!! Azt persze már nem is említem, hogy a tulaj bácsi 280-ban számolja az Eurót, ami barátok között is 313, így a túlszámlázáson és a +20%-os helyben fogyasztási feláron túl még további 12%-ot is karcol a srác a németek hülyére vételével. Szomorú, hogy virágozni tud egy ilyen vállalkozás!
Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a fagyik elég jól voltak, és a választék is korrekt, valamint a sütik is kifejezetten frissnek tűntek és jól néztek ki, csak sajnos idáig már nem jutottunk el. Terveztük az elején, hogy viszünk sütit is, azonban a sok kálvária után erről letettünk, és ez az, amit a tulaj biztos értett még régen, de mára már elfejtett. Illetve biztosan tudja, csak már nem szorul rá.
Vastagon megél a németekből, nem szorul rá, hogy a magyar vendég is elégedett legyen, sokat fogyasszon és vissza is térjen, sőt, majdhogynem ki is nézik innen, aki nem németül szólal meg. Legalábbis mi ezt tapasztaltuk. Nagyon ellenszenves ez a hely, minden szempontból!
Pro: van fagyi, viszonylag széles a választék, gusztusosan kinéző sütik, esztétikus belső tér
Kontra: minden más, 300,- Ft egy gombóc helyben fogyasztva, bent nem lehet tölcsérben enni a fagyit, ráütnek olyat is a blokkra, amit nem hoznak ki, pedig megrendeltem, folyamatosan mindent és mindenit sasol a nem túl szimpatikus tulaj a sarokból, érezhetően nem a magyaroknak tartják fent a helyet
Utólagosan nagyon megbántuk, hogy ide betértünk. Egészen biztos vagyok benne, hogy számos olyan fagyizó és cukrászda van Hévízen is, amit egy család, vagy egy idősebb házaspár üzemeltet 40-50 éve, és ahol remek a sütemény és a fagyi, illetve ahol még manapság is a vendég az első. Az a baj, hogy ezekre gondolom inkább csak a helyiek tudnak rátalálni, a turistáknak pedig marad csak az, amit a neten és a frekventált helyeken is könnyen meg lehet találni. Ez pedig sajnos csak egy ilyen minősíthetetlen hely.
Én senkinek nem tudom jó szívvel ajánlani a hévízi Rigoletto cukrászdát a fent leírt okok miatt. A korábban idézett számos nevesebb, jobb és finomabb hely sem engedi meg magának ezt az arcátlanságot, mint itt a tulaj, én pedig mint tudatos vásárló, oda nem is megyek többet a pénzemet költeni, ahol hülyének néznek, és nem látnak szívesen, illetve mindenki mást is lebeszélnék erről. Ezzel még ráadásul azt gondolom szívességet is teszek Don Corleonénak sajnos, mert németek nyilván nem olvasnak minket, akikre ez a hely kizárólagosan épít, ha a magyar lakosságot pedig lebeszélem róluk, legalább egy gonddal kevesebb lesz a bácsinak. A Rigoletto számunkra egyértelműen kellemetlen élmény volt, soha nem térünk vissza ide!
Cím: 8380, Hévíz, Kölcsey utca 2.
Kövess minket! 
