…a határtalan zenei intelligencia emberi oldalon folytatódik tovább.
Interaktív Alma-élmény
2013 nyarán sikerült egy borongós nyári napon eljutni Zánkára egy Alma együttes koncertre, mely minden szempontból felejthetetlen lett. Egyszer már jártunk ilyenen, egy falunapon, akkor csak távoli szemlélők voltunk, most azonban szó szerint részesei lettünk az eseménynek.
Majális augusztusban
A nagy csobbanás Zánka 2013 keretén belül a part még a szokásosnál is jobban életre kelt. Kézművesek, árusok, ugráló várak, játszósátrak, zsebszínházak, elektromos autók és miegymás. Tiszta május 1.-e, csak augusztusban. Ekkor még nem tudtuk, hogy az utolsó napra hiába nem terveztünk már strand programot, mégis vizesek leszünk.
Nagy csobbanás! Oké, de így?
Augusztus 20.-án a gyerekek nagy örömére az egyik fő fellépő a nem alaptalanul népszerű Alma együttes volt. A csapat percre pontosan kezdett! Sajnos az eső is. A koncert elejétől kezdve szemerkélt az eső, majd folyamatosan ráerősített. A zenekar ennek ellenére, vagy éppen ezért, kiemelkedő lelkesedéssel játszott, mókázott és szórakoztatta a gyerekeket, akiket a legkevésbé sem tántorított el a koncerttől az eső. A nyilvánvalóan több száz vagy ezer fellépés ellenére fikarcnyit sem érződött a produkción, hogy futószalag megoldás lenne, a „megint egy buli, legyünk ezen is túl” hangulat. Ezt nem is igazán értem, hogy lehet megoldani, én óhatatlanul is befásulnék kicsit, de ennek itt nyoma sem volt.
Vidám tanítás
Közben a valós értékrend tágítása végett megtudhattuk, hogy a zenekar sokszor lép fel fogyatékkal élő gyerekek előtt is, egy utóbbi alkalommal hallássérülteknél jártak, és a zenekar vezetője Buda Gábor megjegyezte, majd a Szuperkukák dal alatt meg is tanította itt a közönségnek a színek jeleit. Mindezt nem képmutató, „én nagyon megértő vagyok, mert az népszerű” módon, érezhetően valóban komolyan, azonban mégis vidáman. A közönség folyamatos interaktív bevonása a koncertbe alap, azonban itt felénk ennél jóval több történt. Néhány dal után ugyanis már szakadt az eső, gyerekekre előkerültek az esőkabátok, szülők fölé az esernyők, csak mi voltunk felkészületlenek, és ültünk a zuhogó esőben, mert a gyerekeknek megígértük a programot. Amit találtunk, föléjük tartottuk, ők nem áztak, rajtunk csorgott a víz. De hát mindent a gyerekért.
Az alázat naggyá tesz
Ültünk már ott vagy öt perce az esőben, nem tagadom, némileg csökkenő lelkesedéssel, de természetesen kizárólag az időjárás számlájára írandóan. Az igazi hideg zuhany azonban csak ekkor érkezett. Buda Gábor megállt, és nekem szegezte a kérdést: „Mi van apa, te itt gubbasztasz?” Mire én a balomon ülő két gyerekre mutattam, hogy kénytelen vagyok, az eső ellenére is. Mivel a nézőtér már esernyőbokorrá változott, és mindenki felett volt valami vízfogó, csak én áztam a sor szélén mint egy kivert kutya, Buda Gábor is érzékelte ezt és olyan emberit tett, ami nem igen szokás manapság sajnos.
Kikiáltott a színpadról, „Srácok, adjunk már nekik esernyőt, van kettő a kocsiban”. Aztán egy nem hallható válasz, utána pedig: „Jah, nálam van a kulcs.” Színpadon hátrasétálás, nagy fém doboz megkeres, kinyit, kulcs kikeres, oldalra kidob. Pár perc, és a megkért kolléga tényleg megérkezett a kordonhoz és átadta a két esernyőt, melyért nem tudtunk eléggé hálásak lenni. Megismételném, hogy mindenki jól értse: egy ismert és elismert zenekar frontembere megállította a koncertet, hogy az első sorban ülő gyerekeknek és kísérőiknek saját esernyőjét adja oda, hogy ne ázzanak szét a koncert alatt. Ezt nem lehet tanulni és nem lehet megjátszani, ez vagy benne van az emberben vagy nincs. Ezekben az emberekben ez benne van. Nagyon!
CD-DVD, autogramm, kézfogás, épp csak sörözni nem járunk össze
A koncert folytatódott, lassan az eső is elállt, és a nap is kisütött. Mindenkinek felejthetetlen élmény volt, az elázás miatt meg sajnos különösen. Mivel a gyerekek cirka az ő zenéjükön nőnek fel, azonban ezt eddig honorálni még nem igen tudtuk, az esernyős kaland után pláne itt volt az ideje. A helyszínen az ultra deluxe giga kombó lemezt választottuk, mely zenei cd és koncert DVD egyben, majd a színfalak mögé siettünk, immáron két céllal, az esernyőket visszaadni, illetve autogrammokat kérni.
Buda Gábor érkezett le először, nem győztem elégszer megköszönni az esernyőket, azonban ő mintha teljesen természetes lenne azt mondta, hogy „Mi köszönjük a kitartást.”, illetve kezet nyújtott és egyből tegeződött, hogy „Szia”. Pár perccel később már a teljes zenekart támadtuk be a turnéautónál, feltéve a nagy kérdést, kérhetünk-e autogrammot. Már nem tudom kitől, de automatikusan érkezett a válasz: „Hát hogy a viharba ne.” A frissen beszerzett CD-DVD-ben található posztert mind az öt tag aláírta nekünk, az esernyőket leadtuk, egy minden szempontból felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak. Nagyon köszönjük az Almának, további sok sikert és nagyon hosszú, eredményes pályát kívánunk nekik. Több ilyen ember is lehetne, mindjárt előrébb lenne a világ.
Specialitás: végtelen élmény és jó hangulat, sztár allűrök nélkül
Pro: minden
Kontra: semmi
Az Alma együttes nem egy egynyári csapat, egy gyors pénzszerzésért összejött fiú banda, minőségi zenét és közben emberi értékeket is átadó minden szempontból kiemelkedő formáció. Láthatóan és érezhetően nem a pénzért csinálják, valóban a gyerekek és a zene szeretetéért, azonban nyilván nekik sincs ingyen a kenyér a boltban. Aki rendszeresen nézi és hallgatja őket a YouTube-on, vagy bárhol, vegye meg legalább egy lemezüket pénzért is, hogy ezzel támogassa a minőségi zenét és előadóikat, ezeket a nagyon-nagyon korrekt, értelmes, intelligens, és a siker ellenére is abszolút természetes és közvetlen embereket.
Kövess minket! 
