A 2015-ös nyár utolsó hétvégéjén jutottunk el ide, bizonyosan ugyan abból az okból, mint sokan mások, és a 2015-ös nyár legnagyobb pofára esését szenvedtük el itt, bizonyosan ugyan abból az okból, mint sokan mások. A Kalóz megnyerte ugyanis a 2015-ös strand kaja verseny aranyérmét, és ebbe durván bele is borult. Na de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük a történetet az elejéről.
…és lassú. Nagyon lassú!
A strand
Egy örvendetes esemény miatt összejött a család apraja nagyja, az ország számos pontjáról, mert a legifjabbak keresztelőjét tartottuk, így az utolsó hétvégén is le tudtunk jutni még pár napra a Balatonra. Örültünk, mert már jó előre mondták, hogy remek strand idő lesz, tehát simán lehet majd csobbanni is. A kötelező programokat követően így ezt meg is ejtettük, sőt, új vizekre eveztünk (szó szerint), a Fövenyes strandot látogattuk meg Balatonudvarin, ahol ez előtt még nem jártunk. Maga a strand nagyon rendben van. Ugyan nem ingyenes, de a beugró pár száz Forint, ezért cserébe viszont szép tiszta és rendezett partszakaszt találunk, kellemes árnyas fákkal, szemét mentesen, ezt tehát abszolút tudjuk javasolni mindenkinek. Elhelyezkedtünk, lecuccoltunk, csobbantunk.
a strand egyébként nagyon kellemes
Az apropó
Telt múlt az idő, lassan megéheztünk, és jöhetett végre az, amiért eleve ide jöttünk, az ebéd. Gyorsan terjednek a jó hírek, a Balaton környékén meg pláne, így nem lehetett elmenni az az információ mellett sem, hogy a Kalóz ételbár a 2015-ös strand kaja, vagyis a Hal és chips megalkotója, ezt a remek portékát pedig itt kínálják Balatonudvarin. A strand kb. harmad, negyed telítettségen volt, nyilván már sokan az iskolára készültek, így tettünk volna mi is, ha nem lett volna a keresztelő, de gondoltuk mekkora spílerek leszünk, az alapjáraton futó strandon végre nem kell majd tülekedni, órákat sorban állni, egy nyugis és remek Balatoni kajálást csapunk így a nyár végén. Ennél nagyobbat nem is tévedhettünk volna.
ez volt az a szomorú pillanat, mikor búcsút vettünk a fish&chips-től
Másfél órás kálvária
A délelőtti órákban még nem volt vészes sor a Kalóz előtt, akkor kellett volna beállni, de ez az ebédidő közeledtével egyre fokozódott. Mit lehet tenni, az ember így van programozva, ilyenkor éhezik meg, mi is beálltunk. Annyira vészesen durva azért nem volt, mondjuk 20-25 percet kellett csak sorba állni, ez balatoni szinten majdhogynem megszokott is lehetne, de mondjuk a telítettnek legkevésbé sem mondható strand és a két nap múlva kezdődő iskola tudatában azért ezt is nehezebb volt tolerálni az átlagosnál. De a bonyodalmak még csak itt kezdődtek.
az egyik családtag cukros, már beadta az inzulint, mert nem számítottunk erre a hororra, de szerencsére a csak mikrózást igénylő pacalt sikerült potom fél óra alatt, soron kívül kirimánkodnom, még szerencsére épp mielőtt a családtag bekómált
Sorban állásom alatt ugyanis rendre elkezdték letörölgetni a tábláról az ételeket, és természetesen mivel is kezdték, hát persze, a fish&chips-el. Ó hogy az a ……, gondoltam magamban. Volt még előttem vagy négy-öt ember, tehát ha csak 10 perccel előbb jövök, még kaptam volna. Kérdeztem is a táblára írogató lányt, ez most komoly, mire azt mondta, hogy igen. Ezt később a pult mögött álló hatalmas darab srác is megerősítette, aznap voltak nyitva utoljára, semmiből nem rendeltek már, folyamatosan fogytak ki a dolgok. Ez mondjuk érthető, hogy nem rendelnek be egy tonna alapanyagot, hogy aztán mehessen a kukába, de azért mégis nagyon nehéz volt elfogadni.
kiadós méretű fröccslap….
A válasz az volt, hogy „nem számítottunk arra, hogy ennyien lesznek”. A baj csak, az, hogy az elmúlt években túl sokszor és túl sok helyen hallottuk és kaptuk már ezt válasznak, és nem csak a nyár utolsó napján. De ez még csak hagyján, a hamburgerek és gyros-ok amihez hozzájutottunk, mert még maradtak, azok nem kevesebb, mint másfél órás várakozás után kerültek csak az asztalra. Iszonyatosan szitkozódott mindenki, főleg hogy sok gyerek is volt köztünk, és nagyon éhesek voltak már. Ahová ültünk, ott akkor még árnyék volt, de egy órával később már nem, idegesen és éhesen aszalódtunk hát. Itt szívesen megkérdeztem volna, hogy:
- utolsó nyári hétvége
- előre remek időt mondtak
- negyed telítettségen van a strand
- az év kajája nevet nyerte el a hely
… csak éppen árak nélkül
akkor hogy a fenébe nem lehet emberekre számítani, és hogy képes ennyire bedőlni a konyha. A séf mondjuk nem egy infarktusos fajta, sokszor mentem oda hogy benézzek az oldal ajtón, mi a helyzet, a kapkodás és idegesség legapróbb jelét sem láttam rajta, úgy nyomta, mintha már a holnapi rendelésekkel foglalkozna. Irigylem a vérmérsékletét, mert kint már cirka forradalom volt. Ha nem ő a tulaj, akkor esetleg legközelebb valaki szólhatna neki, hogy kicsit pörögni kéne. De a legfájdalmasabb mégis az volt, hogy még a rendelésem és helyfoglalásunk után több mint egy órával is szólogattak és hoztak ki fish&chips-eket, tehát még akkor is bőven előttem jártunk a kiadásban, mert az épp a sorban állásom alatt fogyott el. Voltak pillanatok, mikor nehezen találták a megrendelőt, erős késztetést éreztem, hogy bejelentkezzem az egyikre, de aztán inkább mégsem tettem.
giga party az volt, DJ nélkül is
Iszonyat amit itt végig kellett várni, és értek én mindent, hogy utolsó hétvége, nem számítottunk rá, stb. de hát mégis csak megválasztották őket az év strandkajájának, mégis mire számítottak? A strand pedig nagyon erősen szellős volt, mi lett volna, ha fullon van, akkor másnap kell visszajönni a kajáért? Nagyon kellemetlen élmény volt ez így, sokat kellett várni, és nem is ehettük azt, amit szerettünk volna, és így nehéz elfogulatlanul nyilatkozni az ételről is.
Sebesség kontra minőség
Az étterem táblán és étlapon is büszkén hirdeti, hogy semmi mirelit, minden friss és zamatos. Pufi erre azt mondta, hogy ez szép és jó, de ha nem megy, nem kell erőltetni. Neki a gyros házi pitája eleve nem igazán jött be, de ha mást nem is, legalább sebességben biztosan gyorsabban tudnánk haladni mirelit változattal, elég lenne, ha hús és zöldség friss lenne benne, máshol is így zajlik és azért elég jó gyrosokat is lehet enni az országban, 1,5 órás köridőn belül is.
semmi mirelit, minden friss, csak győzze az ember kivárni míg elkészül
De ez az önmaguk túlvállalása csak az egyik szervezési hiba, találkoztattunk még itt egyéb érdekességekkel is. Amin én speciel nem tudtam napirendre térni, az a hosszú kaja kiadási időn túli grátisz vásárló szívatás. Történt ugyanis, hogy míg 20-25 percet álltam sorba jobbról, kb. 8-10 ember ment oda balról, hogy bocsi, egy kólát, egy sört, egy bármi innivalót kaphatok? „Nem, sajnos ki kell állni a sort!” jött mindig a válasz, az illetők pedig ránéztek a 25 perces ember tömegre, és mentek a szomszéd büfébe rendelni. Mi is így tettünk, hogy míg várunk, legalább ihassunk. Az örvényesi strand a vendéglátás mélypontja, de még ott is tudják, hogy külön étel és ital felvevő és kiadó sor kell, ha nem akarják fél órán belül elérni a teljes összeomlást. Itt ez nem cél, illetve rontani már nehéz lett volna a helyzeten, de tuti csak amíg én ott álltam, 6-8-10 ezer Ft-nyi ital rendelést buktak el, mert nem szolgálták ki ezt külön.
egy remek ital, kár, hogy ezt a szomszéd büfében vettük, mert a Kalózban nincs külön italos sor, a kajás pedig 25 perc, amit egy italért senki sem áll ki
A másik döbbenet (a teljesség igénye nélkül, mert volt még pár) hogy van egy remek fröccs lap, több tucat változattal, azonban rövid tanulmányozás után rá kellett döbbennem, hogy ez itt inkább csak elméleti tudásgazdagításra szolgál, mintsem rendelési alapnak, mert bár hosszasan sorolja a remek neveket és pontos keverési arányokat, egyetlen apróságot nem tartalmaz: az árakat. Persze lehet, hogy én vagyok korlátolt, és másik lapon szerepeltek különböző bor és szóda decis árak, csak az nem jutott el hozzám, de akkor is furcsa ez a megoldás. A hosszas keresgélés és döntés után ha megvan a kiválasztott, akkor nekünk kell összeszorozni, hogy mi van benne, és kiszámolni az árát? Főleg, hogy van olyan is, amiben nem deci hanem centiliter bor van, tehát ha ár nincs rajta, legalább egy számológépet nyomjanak már rá technokol rapiddal jövőre légyszi. Bár mondjuk idő az van a számolgatásra bőven, de azért mégiscsak furcsa. Ha mondjuk van esetleg többféle bor, azért gondolom akkor is hasonló árakban, esetleg lehetne három ár oszlop a fröccsök mögött, hogy fehér, vörös, rose, vagy ilyesmi, és máris könnyebb lenne az élete az inni vágyóknak, de ez a Kalózban globálisan nem cél.
a mérettel nem volt gond, de pufinak a házi tészta állaga nagyon nem jött be
Ami még igen érdekes hozzáállás, hogy a készételeket sem adják ki soron kívül, amit csak mikrózni kell, azzal is bevárják a másfél órás friss étel kiadást. Nálunk egy családtag cukros, már beadta az inzulint, mert nem számítottunk erre a horrorra, és kisebb közelharcot kellett vívnom, hogy egy adag pacalt dobjanak már be a mikróba, hogy ne kómáljon be az illető. Vezércikk lett volna az is, csak nem mutatott volna jól szegény a „beach food bajnok 2015” tábla alatt.
Illetve még egy kritikai észrevétel, aztán ígérem nem űzöm-fűzöm tovább (pedig tudnám), hogy azért az 1490,- ért árult hamburger mellé illene pár szem sült krumplit odadobni, mert máshol ennyi egy menü ára, amiben káposztasaláta vagy üdítő is van, és nem kisebb a burger sem (pl. Remíz burger, American Burger), itt pedig a gyerek tányérjáról kellett a rántott sajt mellől lelopkodnom pár szemet hozzá. Ez egyébként azért külön persze kapható, ha jól emlékszem 400,- Ft / adag, de azzal úgy már 1890,- Ft a burger krumplival, és bár szép nagy a szendvics, de ilyen áron már üdítőt is tartalmazó, azonos burger méretű változatokat is lehet kapni.
A slusszpoén pedig az volt, hogy már csak 1-2 emberes halló távolságban álltam a pulttól, mikor azt mondta a srác az épp rendelőknek, hogy „tegnap nagyon megcsúsztunk, remélem ma nem fogunk”. Így utólag belegondolva tulajdonképpen hálát is adok, hogy nem egy nappal előbb mentem, és így ezért csak másfél órát kellett várni.
de legalább cucc azért van benne bőven
Gyúrunk vaze?
További kellemetlenség volt (bár erről a Kalóz már nem tehet), hogy a szemben lévő kellemes, párnás, négyzet alakú hatalmas ülő összeállítást megszállta egy gyúrós-szilikonos csapat, és órákra ottfelejtették magukat. Voltunk mi is vagy tízen, remekül használhattuk volna a gyerekekkel, de Izom Pisti, Kaffer Öcsi, Gyúrós Gyuri, és barátnőik úgy érezték, hogy erre a napra ez az övék. A minden testrészen jól feltöltött lányok már konkrétan keresztben feküdtek a helyeken, épp csak el nem aludtak, szimpatikus egy társaság volt. Persze össz-vissz 2-3 sörrel üldögéltek, tehát még azt sem lehet mondani, hogy kilóra megvették a büfét, és ezért jár a napi bérlet a páholyba. Ilyenkor annyira lenne kedvem jól kiszúrni velük, és odaülni 2-3 gyerekkel arra a fél embernyi helyre amit hagytak. Tuti ciánozás lett volna, mert ez az a létforma, aki 50 évesen is teenager korát éli, és a gyerek számára az ördöggel egyenértékű, de kár lett volna bárkit kitenni ennek. Ez az az embertípus ugyanis, aki láthatóan úgy gondolja ő többet ér mint bárki más, ergo több joga is van mindenhez, felesleges lett volna bármit is mondani.
Bitang (sokáig készülő) burger
Azért pár szó az ételről is
Mikor megérkezett az étel, már annyira éhes voltam, hogy a gyomrom elkezdte emészteni önmagát belülről, tehát már nem is voltam annyira éhes. Én kizárásos alapon egy bitang burgert rendeltem, mert nem igen maradt más nekem tetsző alternatíva (fish & chips helyett ha jól emlékszem valami székelykáposzta vagy ilyesmi került fel a táblára), de ebben végül is nem csalódtam. Ha másfél órával korábban érkezett volna, kifejezetten jónak nevezném, így azonban csak a „jó” jelzővel tudom illetni. A buci mérete impozáns volt, megfelelő mennyiségű szósz is tartalmazott, és bár a hús már kicsit elveszett a zsömiben, de ízre és az állagra legalább rendben volt, azonban egyszerűen lehetetlenség számba ment már ezt akkor és ott objektíven értékelni. Illetve persze eleve lehetetlen, mert minden tesztünk szubjektív, azonban itt cirka két óra telt el a rendelés leadás és a hamburger elfogyasztása között úgy, hogy ez utóbbi 10-15 percet vett igénybe, ez tehát nem az ideális vendégcsalogató arány. Eredetileg nem is ezt akartam volna enni, amiért jöttünk elfogyott, illetve az egyéb ételekkel sem volt mindenki maradéktalanul elégedett (de ezt majd Pufi kifejti), szóval mi erősen vegyes érzelmekkel zártunk a Kalózban.
a szendvics zöldséggel testesebb, de én azt nem kértem, húsból viszont láttam már nagyobbat is, pár szem sült krumpli pedig sajnos nem fér bele alapból az árba 1490-ért (a háttérben lévő pár szemet a gyerektől loptam)
Árak tekintetében a Kalóz éttermi szinthez képest olcsó, strand büfé viszonylatban azonban inkább drágának mondható, így összességében mondjuk erős középkategória. Kíváncsi lennék, ezek az árak voltak-e a 2015-ös strand food díj előtt is, vagy ez hozott változást, ha nem az korrekt, ha igen, persze az is érthető. De megfizethetetlennek vagy kifejezetten drágának nem mondható, ha pedig valami jó azt meg kell fizetni, és gondolom ez hal és chips kaja biztos jó, csak mi arról sajnos lemaradtunk. Ettől függetlenül azért tényleg úgy gondolom, hogy egy 1490,- Ft-os hamburger mellé illene azért valamit odadobni, főleg úgy, hogy a hús se lóg ki minden oldalon.
és azért nem olyan profi az összeállítás sem mint pl. az American Burgerben, az utolsó pár falat zsömiben már nem maradt semmi
Pro: szép strand, kellemes környezet, nagy adagok, sokféle fröccs
Kontra: másfél órás várakozás ha az ember nem jókor jön, strand kajához képest magas árak, fröccs lap ár nélkül, kész kaja és ital kiadás sincs soron kívül a friss étel készítés pedig nagyon lassú
Annak ellenére, hogy a Kalóz nekünk így elsőre nem nagyon jött be, megpróbáljuk ezt annak betudni, hogy nem tudtak mit kezdeni a hirtelen jött hírnévvel. A jó szándék és pozitív hozzáállás legalább megvan, és ha ez itt most kevésnek is bizonyult, fogadjuk el átmeneti fennakadásnak, és ha már ilyen szép eredményt értek el, adjon nekik mindenki egy esélyt 2016-ban is.
És persze azért a korrektség kedvéért illik elmondani azt is, hogy a csapat ott is folyamatosan szabadkozott és próbálta menteni a menthetőt, illetve ahogy látom azóta is a Facebook-on nem győz elnézést kérni az esetért, ami korrekt és szép dolog, de ettől az élmény sajnos olyan marad, mint amilyen volt, csak maximum nem haragszik az ember annyira a stábra ezért. Nyilván igyekszünk mi is így tenni, és jövőre tuti visszatérünk, hogy kipróbáljuk a fish&chips-et is, de egészen biztosan előre kinézem, a 2016-os nyáron melyik lesz az a hétvége, amikor szakad az eső, hozzá pedig 10 fok van, és akkor megyek oda. Remélem nem hangzik majd el a mondat, hogy: „10 fok van, esik, rossz az idő, nem számítottunk rá, hogy ennyien lesznek, kicsit megcsúsztunk…..” áááááááááááááááááááááá
Cím: 8242 Balatonudvari, Strand utca 1.
Kövess minket! 
