Nagy villásreggeli rajongó vagyok, mert szendvicset ettem már 20 éven keresztül a tanulmányaim alatt, és köszönöm elég volt. De persze mint az egyszerű haladónak általában, nekem sem az az általános állapot, hogy hétköznap ez kellemesen belefér a reggeli rohanásba, ezért a reggeli vagy teljesen kimarad, vagy bekap az ember egy borzalmas zacskós piskótát vagy croissantot. Ha azonban hétvégén nagy ritkán megesik, hogy nem kelnek fel fél nyolckor a gyerekek és nem jönnek át a fejünkön ugrálni, hanem esetleg egy 10-es ébredést sikerül megejteni, meg még utána 1-2 órás bootolást egy kávé mellett, és délben jutunk el az első evésig, valahogy nekem akkor is bekattanásom a reggeli. Ha van rá mód, nem indítom ebéddel a napot, mert hiányérzetem marad.
Persze a valóság a dolgos hétköznapok 95%-ában valami borzalmas zacskós croissant (vagy jobb esetben valami emészthetőbb friss pékárú), de mivel ez nem túl nagy élmény, ezért múlt tavasszal neki is indultunk felfedezni a város reggeliző helyeit. Nem jutottunk túl sokáig, emlékeim szerint egy zárva talált Café Panini-ig jutottunk, majd helyette teszteltünk a Briós-t, onnan egy sarokra, ahol sem az étellel sem az árakkal sem a kiszolgálással nem volt gond, csak a közönséggel, akik éppen az asztalon cseréltek a nagy tartalmas pelust mellettünk, szóval itt és ekkor meg is tört a lelkesedés. Na de itt az új év, jön a tavasz, ismét belevetem magam a reggelizőhely keresésbe, és próbálok ez alkalommal egynél több helyre is eljutni.
Első áldozatom a KicsiZsó lett. Elég furcsa a név, de nem nézek utána mi okozza, mert mint már mondtam korábbi posztokban, fontosnak tartom az elfogulatlanságot, és ha szimpatikus a stáb, akkor úgy írnék, ha ellenszenves, akkor meg úgy, szóval maradjunk annyiban, hogy biztos Kis Zsolt a tulajdonos, ezért KicsiZsó a hely neve (ha valaki tudja a valós névválasztási okot, írja meg).
Az étlap. Egyszerű, jól áttekinthető, mókás mű kávé folttal.
A misztikus névnél jobban már csak a megközelítés volt misztikusabb. Előre megnéztem ugyanis, hogy ez a hely a Frankel Leó utcában van, ahol ha nem is gyakran, de elő-elő fordulok néha. Most ugyan nem volt erre dolgom, de reggel bevittem a gyereket az iskolába, és aztán 10 órakor kellett mennem az első munkára, kivételesen tehát volt lehetőségem rendesen megreggelizni. Illetve a dolgomra mehettem volna korábban is, csak egy olyan alkatrész kellett, amit 10 előtt nem tudtam beszerezni (mert urak a boltosok és ekkor nyitnak), de ha már ilyen formán kényszer várakozásra voltam ítélve, gondoltam hasznosan töltöm el az időt.
Meg is érkeztem a Frankel Leó utcába, mely az én fejemben úgy élt, hogy az ORFI kórház és környéke. Parkoltam, órát indítottam, majd fel-le gyalogoltam vagy 10 percig, és sehol nem találtam a 11-es számot. Elmentem az utcai elejéig, de ott sem volt, majd a másik irányba is, de arra meg emelkedett a számozás. Pillanatra azt hittem kész, itt a vég. Olyan öreg szenilis vénember vagyok már, hogy egy házszámot sem vagyok képes megtalálni. Felmerült bennem az is, hogy talán kanyarodik valamerre az út, és befordul egy olyan utcába, melyet én mellékutcának gondolok más névvel, ezért ezekre is vetettem egy pillantást, de ez sem bizonyult eredményesnek. Végül kisétáltam a körútig, a Margit híd budai hídfőhöz, és kb. olyan kétségbeesetten néztem körbe, mint ahogy egy Iborfiai lakos tenné a Times Sqare-en.
Aztán meglepő felfedezést tettem, melyen most biztos mindenki röhögni fog, mert rajtam kívül feltételezem az országban mindenki más tudta, hogy a körút túloldalán is folytatódik a Frankel Leó utca. Ez mondjuk számomra nem túl logikus, mert elválasztja a kettőt egy 2×2 sávos út, két villamos megálló, vagy 5-6 aluljáró csatlakozó, és egy komplett hídfő, de messze nem ez a legnagyobb butaság a közlekedés szervezésben a fővárosban, szóval gyorsan túlléptem ezen. Átverekedtem magam a terepakadályokon, és átjutottam a Frankel Leó utca túloldali részére, és itt már pár lépés után már meg is találtam a KicsiZsó-t.
Latte a KicsiZsó-ban. Nem giga adag, de legalább krémes és finom.
Első benyomásra, kívülről egy kicsit lepukkant helynek tűnt, de szerencsére a valóságban nincs erről szó. Bent abszolút rend és tisztaság várt, és ugyan a belső tér semmi extrát nem nyújtott (pl. kényelmes karosszékek, kanapé szerű fotelek, kirakott újság, free wifi vagy ilyesmi), de abszolút hozta az elvárhatót. Egyszerű kis asztalok és székek, kiszolgáló pult, egy oldalas étlap. Ez utóbbi mondjuk nekem tetszett, mert rövid, tömör és áttekinthető. Sőt, nekem még az egyszerű, és elég triviális kávés pohár talpnyom díszítés is bejött, mely bár nem túl eredeti ötlet, ide mégis abszolút illett, és ennyi épp elég is volt.
Árakban eléggé nagy a szórás, volt olyan ami teljesen korrektnek gondoltam, de olyan is amit eléggé elszálltnak tűnt. A kávé díjszabás szerintem teljesen rendben van, illetve mondjuk egy 3 tojásos rántotta sem olyan vészes 680,- Ft-ért, de mondjuk hogy egy rántottás vega bagel-ben mi kerül 1550,- Ft-ba illetve egy wrap esetében közel 1600,- Ft-ba azt nem pontosan értem. Ez kb. Subway díjszabás, ami az egyik legdrágább szendvicsező, és hiába friss minden ott is és itt is, egy kis magyar magán vállalkozástól az ember azért barátságosabb árat várna, mint egy sok-sok Hawaii-ozó milliárdos tulajdonost eltartó nemzetközi üzletlánctól. Összességében azért persze vállalhatatlan elszaladás nincs itt az árakban, éppen csak minimálisan ingerküszöb feletti nekem 1-2 tétel, de ennyi, de ettől függetlenül még mindenki tud korrekt áron is kedvére valót találni.
Így is tettem, beneveztem egy 3 tojásos rántottára 680,- Ft-ért, kértem hozzá sajtot és sonkát is, mellyel már 1080,- Ft-nál jártunk, és hozzá csaptam még egy lattét is, amolyan egyszer élünk hozzáállással, így pedig 1580,- Ft-ban véglegesedett a villás reggelim ára. Ezt mindenki ítélje meg, sok vagy kevés, nekem még éppen határeset. Szeretnék én még olyan állapotban élni, ahol 790-990 körül el lehet fogyasztani egy ilyen reggelit, de nyilván ez vágyálom, nem 20 évvel ezelőtt vagyunk, szóval meg kell barátkozni ennek a szép új világnak az áraival, ez van. Vészesen soknak persze egyáltalán nem mondanám, főleg, hogy az ember ezért egy, ha nem is túl nagy adag, de finom kávét kap, és egy kiadós reggelivel lehet gazdagabb.
Meg is érkezett közben a kávém, mellyel kapcsolatosan mondjuk nem kaptam kérdést, hogy cukorral vagy édesítővel kérem, illetve miből mennyivel. Kaptam mellé két cukrot és kész. Illetve arra sem emlékszem, hogy az asztalon lettek volna kihelyezve ilyen alkalmatosságok, és bár erre nem mernék megesküdni, de feltételezem ha lett volna, akkor nem tették volna a kávé mellé külön. Ebben tehát érdemes még picit emelni az odafigyelésen, mert ezt egy útszéli bódéban is megkérdezik már, itt akkor pláne illene. Ettől függetlenül persze maximálisan kedves, alázatos és gyors kiszolgálást kaptam, nem volt sem pofavágás sem flegmázás, mint megannyi helyen, sőt, kifejezetten fiatalosan dinamikus, de mégis illedelmes elbánást kapott itt az ember.
Én nem iszom túl erősen a kávét, már csak azét sem mert 2-3-4 simán lemegy naponta sajnos (de legalább bagó, energia ital, sör bor pálinka, nyers zöldség és egyéb méreg nem), szóval nem is lenne előnyös erősen inni ilyen mennyiségnél, mert a szemem is kiugrana a helyéről. Ez nyilván szubjektív, de itt pontosan megfelelt az igényeimnek a kávé erőssége, illetve kellemesen lágy és finom is volt. Érezhetően nem valami karcos piaci kávét készítenek, vagy olyan fekete kátrányt amivel a meki bélelte ki a sírját mindeddig (nem mintha változott volna ott a kávé, inkább csak a sír készült már el teljesen). Adagban azonban volt egy kis gondom, mert bár nem egy kis gyűszűnyit adtak, azért picit lehetett volna több is. Persze ez mondjuk inkább csak akkor észrevétel, ha kötözködni kell, de egy két nagyobb korty után majdnem a pohár alján is voltam, és ebből a finom itókából örömmel fogyasztottam volna még.
Eközben persze az ételre sem kellet sokat várni, néhány perccel később az is megérkezett, frissen, gőzölögve, ízlésesen egy kis salival, bőségesen megáldva kenyérrel. Nagyon korrekt és guszta volt, nem spórolták ki belőle a nyersanyagokat, nem két monyat sajt volt rajta mutatóban, és a sonkát sem kellett vadászni. Sem túl, sem alul készült nem volt, éppen ideálisan sikerült megsütni, és bár én sajnos nem vagyok nagy saláta barát, még ez a kiegészítő is túllépet a dekoráció fokozaton, a látvány alapján is eldönthető volt, hogy ha normális lennék és ennék ilyeneket, akkor ez is komoly íz és élmény faktort jelentene. Mondjuk egy dolog egyben előnye és hátránya is volt a salátának, hogy aki szereti és eszi, kapott hozzá kellő mennyiségű saláta öntetet, azonban ez a zöld lé befolyt a tojás alá, és egy részét ilyen ízűvé is tette, ami nekem érték csökkentő volt. De ez az én privát elmebajom, ezt nem hozom fel az étterem ellen, minden őrült egyedi igényre nem lehet figyelni, ezt én is belátom.
Maga a tojás étel pedig ahogy már az előbb leírtam, nagyon finom és friss volt, épp kellően szaftos, de nem tocsogott, továbbá a puha kenyérrel és a remek kávéval egy kiváló reggelit alkotott. Pillanatok alatt elpusztítottam, és belém hasított a felismerés, hogy de jó lenne kicsit gyakrabban hétköznap is megejteni egy korrekt reggelit, de persze addig jó, amíg vannak az embernek nehezen elérhető vágyai, mert legalább van miért küzdeni.
Összességében tehát én elégedett voltam a KicsiZsó-ban. Ugyan semmi kirívó extrát nem kap az ember (ami nálam egyébként inkább előny, mert nem vagyok vevő a rongyrázásra, főleg ha ez az árban is 2-3szoros szorzóként jelentkezik), azonban azt viszont megkapja, amire számíthat. Itt egy egyszerű és letisztult környezetben, gyors és pontos kiszolgálással, kiadós, finom és nem utolsó sorban esztétikusan összekészített reggelit fogyaszthatunk el, reális áron. Kifejezetten olcsónak nem mondanám, azonban kirívóan drágának sem, illetve be kell látnom sajnos, hogy 2016-ban ez az árszínvonal, és hogy egy ilyen reggeliért ez egy reális ár.
Pro: gyors és pontos kiszolgálás, finom, jól készített és szépen tálalt ételek, finom kávé
Kontra: ha az ember nem ismerős errefelé, nehéz megtalálni, egy-egy tételnél nekem magasnak tűnő ár, nincs semmi házi extra vagy specialitás
A KicsiZsó-ban bár először, de biztosan nem utoljára jártam. Most jó szokásomhoz híven semmi különlegeset nem próbáltam be, mert első látogatáskor ezt nem szoktam kockáztatni, azonban mivel a hely jól vizsgázott, ezért már előre elterveztem, hogy legközelebb nagy kedvencemet, egy Croque Madame-ot kóstolok meg, és azt is megosztom majd itt, egy rövid poszt kiegészítésben. Mindenesetre a helyet bátran merem ajánlani mindenkinek, aki egy gyors, finom és meleg reggelire vágyik, és unja már a látvány pékségek alibi megoldást nyújtó alternatíváit. Egyetlen fontos tanács csak, ha a Margit híd felé nézünk, jobbra induljunk a Frankel Leóba, és ne innen 5 perc sétára az ORFI környékén keressük a KicsiZsó-t.
Cím: 1027 Budapest, Frankel Leó utca 11.
Kövess minket! 
