Történelmi jelentőségű pillanathoz érkeztünk, amilyen talán nem is lesz soha többet: én fogok főzésről és receptről posztot írni. Elöljáróban, annyit azonban leszögeznék, hogy ez a recept, asszonyt meglepni és elkápráztatni kívánó, de a konyhában totál béna pasiknak szól. Fördős Zé, Bernáth József, Buday Péter, Kovács Lázár, Bede Róbert és Gordon Ramsay tehát itt hagyja abba az olvasást. A többiek maradhatnak.
Az előkészített hagyma. Ez nem az eredeti első főzés fotója, egy friss készítésen készült, és nem én követtem el, azért ilyen szép és letisztult.
Történt ugyanis, hogy múlt évben azzal kívántam meglepni Pufit a névnapján, hogy én csináltam vacsorát. Nem arról van szó, hogy amúgy erre én nem lennék hajlandó, vagy derogál, egészen egyszerűen olyan mérhetetlenül béna vagyok a konyhában, hogy hihetetlen. Éppen ezért volt nagy szám az ajándékok mellett ez a többlet ráadás, meg is küzdöttem vele rendesen. Persze nem csak ezt a levest csináltam, hanem fő fogást is készítettem, az azonban csak egy hagymalekváros grillezett fésűkagyló volt karamellizált almával és vörösbor redukcióval, nem feltétlenül érdemel külön bejegyzést. (valójában mozzarellás natúr csirke volt rizzsel) Ez a leves azonban olyan népszerű lett nálunk, hogy azóta is gyakran kérik a gyerekek is, és akkor nekem kell beállnom a tűzhely mellé levest főzni.
De hogyan is indult a dolog. Nem volt túl misztikus. Szerettem volna korrekt, két fogásos vacsorát csinálni, a csirkét kitaláltam körettel, mert az egyszerű, de gondoltam, akkor legyen valami érdekesebb leves. Nem vagyok túl nagy spíler, beírtam a googliba, hogy „egyszerű leves recept” és kijött vagy ötvenezer találat. Jól leszűkítettem tehát ezzel a kört, főleg, hogy voltak benne olyan tételek is, amik elkészülési időre 80 percet írtak. Az nekem alhangon lett volna önmagában is vagy 3-4 óra, ezért ezeket elvetettem.
dinsztelem a hagymát mint a gép
Találtam azonban valami recept oldalon egy kukorica krémlevest, ami megtetszett. Nem mellékes szempont volt az sem, hogy ilyet Pufi még nem csinált, ezért úgy voltam vele, legalább nincs mihez hasonlítani. Ha totál elrontom, majd azt mondom, ennek ilyennek kell lennie, ha nem ízlik, nem csinálok máskor. 🙂 Ezt persze kicsit alakítottam is, némileg fel is turbóztam, mert valahogy nekem nem jöttek ki az arányok. Mondhatnám, hogy kóstolgatás közben nem volt eléggé kiforrott az ízvilág, és én tovább javítottam rajta, de ennél sokkal prózaibb volt a valóság. Egészen őszintén az történt, hogy az adag, amit a recept írt, nekem kevésnek tűnt, ezért minden hozzávalót megdupláztam, hogy kétszer annyi legyen belőle a végén.
Igen ám, de az edényem nem volt elég nagy, hogy fel is öntsem annyi folyadékkal, valamint itt már tényleg olyan volt az íze a kóstoláskor, hogy nekem pont bejött, és nem éreztem hiányát annak, hogy tovább hígítsam, mert vízízű lett volna. Ezért következett be az a helyzet, hogy nekem adott mennyiségű folyadékhoz az eredeti receptben leírtakhoz képest mindenből dupla felhasználás történt, és így alakult ki végül egy kellően ízes és finom leves.
Szerintem kellett is ez a tévedés, ha mindent szó szerint követtem volna, nem ugyan az az eredmény születik, na de nézzük is, mire van szükség ehhez a remek ételhez, egy amolyan (nagyon) koca főző pasi leírásában:
Hozzávalók az előkészületekhez (zárójelben a hölgyek esetén):
- 2-3 óra szabadidő (hozzáértő profi háziasszonyoknak mondjuk 15-20 perc)
- 4-5 edény, 6-8 keverő és kóstoló kanál (1 edény és 1 kanál)
- nagy pohár vörösbor (kis pohár vörösbor)
lehet mirelitből is, de most éppen konzerv változat volt kéznél
Hozzávalók az ételhez:
- 50 dkg morzsolt csemegekukorica
- 2 evőkanál étolaj
- 2 fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 4 púpos evőkanál tejföl
- 1 – 1,5 liter víz (de inkább csak egy! vagy inkább 75-80 /by Groundhog Day/)
- só, bors, ételízesítő, curry ízlés szerint
Elkészítés:
Néhány óra szenvedéssel, ujjaink elvagdosásával, és az emiatt, valamint a felszabaduló gázok következtében előtörő könnyáradatunkkal megküzdve felvágjuk a hagymát és nyomóval előkészítjük a fokhagymát. Beleöntjük az olajat egy serpenyőbe vagy lábosba (van különbség? biztos van!), de mondjuk lehetőleg abba, amiben majd az egész levest meg tudjuk főzni (vagy ez csak nekem nem egyértelmű?). Ahogy a profik írnák: „az apróra vágott hagymát és fokhagymát olajon megdinsztelem” az én szavaimmal pedig a kétféle hagymát az edényben addig kevergetem amíg le nem ég az egész. Aztán veszek egy új edényt, újra gyártom további egy óra szenvedéssel a hagymákat, és már jobban figyelve folyamatosan kevergetve addig sütöm, amíg olyan nem lesz mint az üvegszilánk.
a hagymára mehet a kukorica, arra pedig ez után jöttek a fűszerek
Ha ez megvan, akkor örülünk. Iszunk is egy nagy korty bort, amiért ekkora isten királyok vagyunk, hogy kétszeri nekifutásra, két edénnyel és további 4-5 eszközzel meg tudtunk „dinsztelni” (figyelitek miket tudok, nem piti mi?) némi hagymát, tehát elláttuk azt a folyamatot, amit egy háziasszony gyereknevelés, lecke javítás, ing vasalás és wc takarítás közben a háttérben szokott.
A könnyen jött sikeren felbuzdulva, gyermeki lelkesedéssel vetjük bele magunkat ez első minimális és totál alap feladat elkészítését követően a további 3-4 óra munkába. A hagymás olajhoz hozzáadjuk a kukoricát, kevergetjük szépen kicsit, hogy átjárja a hagymás íz, és szórunk bele sok sót, kicsi borsot, és curry-t is. Ez utóbbit lehet bátrabban, mert jön még tejföl is meg sok víz, és az eléggé kioltja, tehát nem lesz nagyon erős curry íze, de azért legyen curry íze, mert a nevében benne van, tehát számítanak rá.
Mehet még rá vegeta is, mert azzal állítólag jobb az étel. Ezt az olajos, hagymás, kukoricás fűszeres masszát kevergetjük egy kicsit, aztán pedig ráöntjük a vizet, de nem mindet, csak annyit, hogy éppen ellepje. Amíg ez megpuhul, megcsinálhatjuk a bacon chipset.
a nem túl gusztusos lé turmixolás előtt
Ezt persze szintén három-négyszer annyi idő alatt, mint házastársunk tenné, de legalább jó sok koszos edény gyártásával talán el tudjuk addig készíteni, míg a kukorica rotyog. Néha azért kóstoljuk meg puha-e már, és lehetőleg ne égessük meg a szánkat minden alkalommal, mint én tettem. Ha a kukorica puha, jöhet a…nem, nem borítjuk bele a bacont, meg a mosogatóba sem az egészet és ülünk a sörrel-borral a foci elé, mert beleuntunk ebbe a 3 órába már, hanem szépen türelmesen folytatjuk.
Beleöntjük a fent megadott tejföl adagot a kukoricás masszába, és jöhet a legmókásabb rész, a turmixolás. Előtte bekiáltunk a nappaliba, hogy: „cucika, kell majd utána egy kis takarítás”, de hogy a választ már ne halljuk gyorsan bekapcsoljuk, benyomjuk a gépet a trutymóba, és szétcsapatjuk vele az egész konyhát. Ami az edényben maradt, próbáljuk kikorrigálni az eredeti mennyiség szerint, és folytatni a turmixolást. Ha ez kész van, akkor már egy kicsit levesre hasonlító állagú szmötyit kapunk végre.
„Én szeretem Önt Mr. tejföl….”
Ez mondjuk még elég sűrű, de végre itt már lehet kóstolgatni. Főleg mert a tejföl jól lehűtötte, és itt van kb. 3-5 percünk úgy tenni ezt, hogy nem égetjük rommá az ízlelőbimbóinkat.
Mint az kiderült, totál sótlan és íztelen az egész, ezért teszünk bele még bőven mindenből. Borssal óvatosan, ha gyerekek is eszik, de só, vegeta, és curry mehet bele bőven. Ha elsózod nem baj, mondhatod a tipikus szakácsos sós étel dumát, még örülnek is neki. Ha nem sóztad el, akkor mehetünk tovább, ha igen, próbálj még tejföllel meg vízzel korrigálni, hátha lehet.
Ha nem lehet dobd ki és kezd elölről, vagy ülj le a konyha közepére a földre és kezd el sírva ordítani a következőt: „én tényleg de tényleg annyira akarnám, de nekem ez nem megy”. Akkor majd jön az asszony, mint a felmentő sereg, megvigasztal, megsimogatja a buksidat, te emelhetsz sörrel borral fürdeni, tévézni, ő meg majd kiganézza azt a rengeteg mocskot amit magad mögött hagytál, de nem teszi szóvá az egészet, nehogy sérüljön az egód. Én ezt az utolsó két lépést kihagytam, mármint a kidobást és sírást, illetve szerencsére még az elsózást is, tehát mehettem tovább.
Mikor a leturmixolt massza kész, és úgy érezzük, hogy még némi íze is van, akkor öntsük fel még egy kicsi vízzel, azzal ami maradt. Próbáljuk meg elképzelni mi az a leves mennyiség ami a tálba kellene, de azért lehetőleg az eredeti maximumot ne lépjük túl, mert íztelen lesz ismét, vagy túl híg. Forraljuk fel ismét (ez volt az eredeti receptben, volt már előtte, hogy felforraltuk?), közben kóstolgassunk lelkesen, és ha kell, ízesítsünk még. Curry több menjen bele, mint gondolnánk, de azért óvatosan.
itt vigyázzunk nagyon, hogy azért az edényben is maradjon valami
Amíg ez rotyog, próbáljuk meg eltakarítani a romokat, vagy legalábbis takarjuk le valamivel, és törölgessük le a mikrosütőről, a kávéfőzőről, a kenyérpirítóról és a mennyezeti lámpákról az odafröccsent levest. Terítsünk is meg, vagy kérjük meg a gyerekeket, mondván, hogy nagyon elfáradtunk.
Ha az üveg bor közben elfogyott, nyissunk egy újat, mert durván megérdemeljük. Ezt követően helyezzük az asztalra a szép leveskét, valami guszta tálban, tegyük mellé a bacon chipset, készítsük el további 4-5 óra alatt a második fogást, majd kiáltsunk be, hogy kész a vacsora. Utána meg egy percre gondolkodjunk el, hogy van, aki ezt minden este megcsinálja.
Viccet félretéve egyébként persze némi költői túlzással, de azért a közel hasonló módon, elkészített leves végül nagyon finom lett, Pufi háromszor is evett belőle aznap, és azóta is emlegeti. Két hét múlva ismételnem is kellett, szerencsére akkor már jelentős segítséggel. Csökkent is a szememben a szakács szakma misztikuma jelentősen, mert ha van kukta, és mindent félkészen kap az ember, már csak össze kell keverni.
Most pedig végezetül, hogy sikerült az összes olvasót felháborítanom és megbántanom, legyen kedves mindenki olvassa el ismét a szöveget, kellő öniróniával és humorérzékkel, úgy, hogy az eredeti szándékomat is látja: a nők mindennapi feladatainak reális ábrázolását, és a pasik kicsit vicces, de nem alaptalan kifigurázását e témában. Persze akinek nem inge…, de azért szerintem nagy általánosságban nem lőttem mellé. És ez a konyhai töketlen bénázás rám is vonatkozik, ergo nem csak bort iszok és vizet prédikálok.
Zárójelben nem titkolt népnevelő céllal, annyit tennék még hozzá, hogy ha apu végez a napi melóval, és otthon már nagyon fáradt (ha kilenc előtt egyáltalán hazaér, mert időben végez a titkárnővel csacsogással), és ezért nem is tud semmit tenni már, csak tv, büfi, foci, puki és söri, akkor azért jusson néha eszébe, hogy az a lény is lenyomta a napi nyolc órát már, akinek éppen nem látja a fejét a konyhában a gőzfelhőtől, csak a két gyerek lábát aki rajta lóg.
és a végtermék, ami sokkal jobb, mint ahogy kinéz
Női változat:
Az apróra vágott hagymát és fokhagymát olajon megdinsztelem, hozzáadom a kukoricát valamint a fűszereket, utána pedig felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje és kb. 10 percig főzöm. Amikor a kukorica már puha, hozzáadom a tejfölt, botmixerrel összeturmixolom, majd felöntöm a maradék vízzel. Felforralom, ízlés szerint fűszerezem (só, bors, vegeta, curry, ez utóbbi bátrabban mint gondolnánk, mert a tejföl eléggé felveszi). Eközben elkészítjük a bacon chipset, és a leves mellé vagy eleve a tetejére szórva találjuk.
Kövess minket! 
