Mint ahogyan azt már a KicsiZsó reggeliző és a Capri Buda tabu döntögető posztban említettem, két új rovatot is indítottunk idén. Illetve egyet csak folytattunk, a múlt évben egy állomás után hamvába halt reggeliző hely keresést, de elkezdjük mellette a sokszor észrevett de még soha meg nem látogatott, előre elítélt helyek tesztelését is. Most pedig nagyon profin megtaláltuk az ideális keresztmetszetet, azt a reggeliző helyet, ami mindeddig olyan ellenszenves volt, hogy sokszor láttuk bár, de még sosem próbáltuk ki. Éppen itt volt az ideje, ellátogattam hát a beszédes nevű Villa Bagatelle-be.
Már messziről jól látható ahogy a város fölé magasodik a Villa Bagatelle impozáns épülete. (Ezt a fotót már távozáskor készítettem, itt már cirka üres volt a parkoló.)
A közelben van egy ügyfél irodája, nála végeztem éppen és még 10 óra sem volt, belefért egy reggeli. Régóta méregettem már ezt az éttermet, de nyilván sokunkban megszületik a megfelelő előítélet egy ilyen hely és név láttán. Én is felhívtam egyből Pufit, hogy szerinte be merjem-e vállalni, mert kell mennem beszerezni pár apróságot, és ugyan van nálam kb. 25-27 ezer Ft, de az elég lesz-e itt egy reggelire.
Meggyőzött, bementem. Illetve először csak parkoltam és gyalog közelítettem, itt pedig ismét elbizonytalanodtam. Az épület előtti parkoló ugyanis dugig tele volt, de még középen is álltak, tehát ki és behajtani sem lehetett. Gyorsan felmértem, a legvacakabb gépjármű lehetett olyan 9-11m Ft körüli, a többi pedig csak e felett. De persze egymás nyakára állva, mert odakint fizetős a parkolás. Összességében tehát egy kisebb magyarországi település éves GDP-je ott parkolt a Villa Bagatelle előtt, ami nagy önbizalmat ugyan nem adott, de sebaj, irány az oroszlánbarlang, gondoltam, ha már ki ha én nem módon a vendégek közül én egyedül fizetős helyre parkoltam, miért ne mennék be?! („Anyámmal élek! Babettával járok! És ne legyek kemény?!?!”)
Illetve bementem volna, mert az elegáns kert és terasz részen ugyan átjutottam, de az épületben megtett első két lépés után jött is nekem szegezve a (szerintem kicsit lesajnáló) kérdés, hogy: „Elnézést, segíthetek?!” Merthogy én mint egy alpári tuskó mentem volna be a Villába, egy sima köszönés után, egy olyan naiv feltételezés birtokában, hogy csak úgy bemehetek ide reggelizni. Visszaléptem a hölgyhöz, és kedvesen válaszoltam: „Igen kezit csókolom, reggelizni szeretnék.” és akkor tessenek figyelni, jött a kérdés: „Volt foglalása?” Ja! Hát az bizony nem volt.
A kerítésen kedves invitálás fogad minket, persze árak nélkül.
Kis közjáték következett, tájékoztattak, hogy akkor nem biztos, hogy fognak tudni asztalt adni, de aztán kiderült, hogy a terem közepén egy mini, másfél személyes hely még szabad, és oda esetleg leülhetek. A később érkezők már nem voltak ilyen szerencsések, ilyen infókat kaptak, hogy csak 40 vagy csak 25 percre tudnak nekik asztalt adni. Ezt mondjuk nem pontosan értem, hogy hogyan? Akkor nekik nem forró, csak langyos kávét adnak, hogy gyorsan le tudják gurítani, vagy mi?
Persze örülhettem, mert nekem legalább jutott hely, de kicsit frusztrálva is éreztem magam a placc közepén, jobbról balról kerülgettek folyamatosan, és állandóan úgy éreztem, hogy mindenki engem néz, de mindezen túltettem magam, és elkezdtem böngészni a kínálatot. Közben persze jobbra-balra sandítottam folyamatosan, mikor ül le valahol Justin Bieber, Bill Gates vagy a Pápa (mármint nem a burger, hanem az igazi).
Egy nagyon elegáns, kellemes kis könyvecske volt az étlap, fel is csaptam egyből merészen a reggeli finomságoknál: „Bundás kenyér 1790,- Ft.” „Kenyér kosár két személyre 2990,- Ft”. „Sonkás sajtos melegszendvics 1990,- Ft.” Picit itt megálltam. És talán jobban is megálltam volna, ha tudom, hogy a helyben fogyasztás esetén mindenre +10% szerviz díjat is felszámolnak. Gondoltam, rá is kérdezek, mennyi volna egy jó nagy pohár szóda jég nélkül, de aztán úgy voltam vele, egyszer élünk, ha már itt vagyok, komoly mennyiségű ellenszenvem ellenére teszteljünk egyet.
Nagyon kedves kis könyvecske fogad minket étlap gyanánt, csak belül nem ennyire nagy már a cukiság faktor.
Visszalapoztam egyet gyorsan, „reggeli finomságok” helyett elegendőek lesznek nekem a „reggeli ajánlatok” is, azok biztos barátságosabb árban vannak, és így is volt. Például a pezsgős reggeli csak 3900,- Ft. Komolyan el is gondolkodtam rajta, de aztán persze gyorsan elvetettem, mert nem annyira szeretem a füstölt lazacot, és nem ihattam alkoholt reggelire, mert még vezettem. De ha Charlie Harper egyszer nálunk járna, tuti megvan a törzshelye. („Mit iszol Charlie? Vodka-narancsot! Az ég szerelmére, még csak délelőtt 10 óra van! Azért van benne narancs!”)
Pillanatra elgondolkodtam, hogy Charlie-n és Hugh Hefner-en kívül ki lehet az, aki már reggelire pezsgőt iszik, és 27 másodpercre még meg is irigyeltem ezt az életformát, aztán eszembe jutott, hogy ez lehet kb. az utolsó fokozat az intravénás kokó és az ablakon kiugrás előtt. Ennyire üres, álságos, szeretet mentes és felületes életet tehát sosem szeretnék, ezért egyben új szidalom szó is megfogalmazódott bennem ellenségeim felé: „hogy az úr adna neked egy pezsgős reggelit de mielőbb!”
Na félretéve kicsit az erőltetett poénkodást úgy gondoltam, hogy jó volna azért valami olyan ételt választani, ami tényleg nem kerül egy családi nyaralás árába, de azért kellő mennyiséget nyújt a Villa kínálatából, hogy reprezentatívnak tarthassam a felmérést. Optimális választásnak tűnt a Bagatelle Reggeli, mely tartalma: friss kenyér, sült bacon, 2 tükörtojás, bécsi virsli, mustár, konfitált paradicsom, klasszikus kávé vagy tea, frissen facsart narancslé (1 dl, mert kettő már csődbe vinné a Villát). Ez a főúri lakoma pedig összesen „csak” 2490,- Ft-ba került, szóval úgy döntöttem, egyszer élünk, ha már lúd, legyen kövér, egyszer volt Budán kutyavásár, és még sok egyéb közmondás, berendeltem tehát a ház reggelijét.
Az ellentétek vonzzák egymást: a levesestál méretű kávé adaghoz egy korty narancs dukál!
Pillanatok alatt érkezett a kávém, és itt már azért kicsit kezdett rólam olvadni a jég. Először is azért, mert mivel mertem rendelni, belátták, hogy nem csak kéregetni, vagy a parkoláshoz aprót váltani jöttem be, és nem kell rám hívni a rendőrséget, ezért elkezdtek kicsit kedvesebben beszélni velem.
Másodszor pedig azért, mert egy akkora csésze kávét raktak le elém, mint amiből otthon a négy éves lányom levest eszik. Még szépen díszített teteje is volt meg minden, és kaptam hozzá nád, nyírfa és egyéb egészséges cukrokat, feltételezvén a hely részéről, hogy a sok elhízott 50+-os vállalkozó közül senki nem issza sima cukorral a kávét, és a birkapörkölt meg nokedli után ez fogja megmenteni az infarktustól.
De persze sok kicsi sokra megy (ezért spórolnak a parkoláson is egymás nyakára állva), ezért én is megtettem ezt a lépést, és nyírfa cukorral ittam a kávét. (amiből otthon is van, anyós mindig hoz nekünk, mert após cukros, és legyen nálunk ha ott kávéznak, de szerintem mellékíze van és nem szeretem.)
Persze a kávéval a frissen facsart narancslé is megérkezett, ami tényleg frissen facsart volt, és tényleg 1 deci! Várakozás közben pedig lett egy új barátom is: a csillár! Ha a Finomító Kantinban attól tartottam, hogy megharap a padló, akkor itt be kell vallanom, az a gondolat nem eresztett, hogy igazból ez a csillár él, egy mélytengeri octopus befestve, vagy a Man In Black 4-ben ő lesz a főellenség, de mindenesetre mindjárt felém nyújtja a csápjait és megfojt. Eleve persze az egész belső tér a finom arrogan…öööö..eleganciát tükrözi, de ez a pink-octopus csillár olyan ütős jelenség volt még mindezeken felül is, hogy napokkal később is felriadtam éjszakánként.
A Pink-Octopus! Mindenki képzelje hozzá a Cápa főcímzenéjét.
Pillanatokat kellett csak várni, de tényleg, és már érkezett is a reggelim. Itt kicsit kénytelen vagyok félretenni a poénkodást és a gúnyolódást, mert tényleg nagyon jól nézett ki. Kaptam két tükörtojást, alatta 2 csík baconnel, egyetlen darab, de legalább testesebb virslivel, konfitált paradicsommal, mindehhez még pedig mustárt és egy kosár friss kenyeret is. Pillanatra meg is ijedtem itt, és remélem, hogy nem ez a korábban látott kenyér kosár két személyre kompozíció 2990,- Ft-ért, mert akkor az étkezés vége elég kellemetlen lesz, de azért bátran választottam belőle egy szeletet és nekiláttam a reggelinek.
Meg kell hagyni, tényleg minden nagyon finom, és jól elkészített volt. A bécsi virsli éppen tökéletesen roppanós, a tükörtojás kiválóan megsütött, a bacon pedig annak rendje és módja szerint jól átpirított volt. Jött még hozzá a tényleg nagyon friss kenyér, a minőségi narancslé, és a hatalmas adag szintén nagyon finom kávé. Pillanatra el is gondolkodtam, biztos benéztem valamit. Oké, hogy nem kevés ez a 2490,- Ft, de tuti, hogy ennyi mindent nem tudok egy ilyen helyen enni ezért az árért (nem is, mert +10%). De összességében valóban ez járt ebben a kombós csomagban, és ha már ilyen területre tévedtem, azért azt gondolom, legalább viszonylag ár/érték arányos ajánlatot sikerült kifognom.
Az étel abszolút minőségi volt, de nem tudtam eldönteni, hogy a tányérom csak szimpla jókedv, vagy kárörvendően az árak miatt nevetett rám. (háhá: -3.000,-)
A virslihez ráadásul érkezett egy ugyan kis adag, de remek mustár, aminek zöme még így is megmaradt, mert ebben a kis edénykében a sok tétel között nekem állandóan takarásba került, és mindig megfeledkeztem róla. De minden 4-5. falatra azért jutott, és tényleg kiváló minőségű volt. Az egész reggeli úgy összességében nagyon rendben volt, egyetlen részébe sem tudok belekötni, azt tényleg nem lehet tehát állítani, hogy drága és vacak itt a kaja. Mármint ilyen kombinációban nem lehet állítani.
Mert legyünk őszinték, a Villa Bagatelle azért egy erősen túlárazott hely. Nyilván nem az átlagember a célközönség, a jómódúbb réteg felé szeretnének nyitni, amivel nem is lenne gond, ha ezért járna is valami. Nagyon szívesen megfizetem én is az extra árat az extra szolgáltatásokért, de azért 2016-ban az nem nevezhető extrának, hogy jó minőségű és finom az étel, főleg nem egy teljesen átlagos, személytelen kiszolgálás mellett. A KicsiZso bár messze nem ilyen flancos hely, azonban mégis több kedvesség és szeretet volt ott az ételben, valamint fő irányvonalban épp az itt tapasztaltnak az ellenkezőjét nyújtotta, mert az extra ár ugyan hiányzott, de a rendeléshez sok kis pluszt kaphattunk. A Villa Bagatelle esetében én ezt kizárólag egy öncélú puccoskodásnak érzem. A másik problémám (és ez igen nagy probléma), hogy nincsenek tőkeerős befektetőim, milliárdos üzletfeleim, meg úgy egyáltalán senki olyan, akinek a pénzén élősködöm, és úgy összességében nem csinálok semmit, de ha idejön külföldről körbenézni, miért kerül annyiba az üzemeltetés, akkor reprezentálnom kell, és elviszem pár ilyen helyre, hogy kiszúrjam a szemét. Persze viccet félretéve tényleg nagyon elegáns étterem a Villa Bagatelle, azonban ennek ellenére én kellemesnek mégsem mondanám. Az én szótáramban kellemes helynek azt tudja érezni az ember, ahol oldottan tud viselkedni, el tudja engedni magát, és nem feszeng folyamatosan, én pedig itt ezt nem csak magamon, hanem sok más vendégen is éreztem.
A belső tér igen exclusive, a tini lánykák velem szemben küldözgették is folyamatosan a sütivel közöl selfie-ket a haveroknak.
Persze ez szubjektív, de nekem folyton az ugrott be, hogy mire is tanított a nagymamám, hogy szabad fogni a kést és hogy nem? Szabad-e kitörölni a tányérból a maradék tojást a kenyérrel? Hogy vágjam úgy a virslit, hogy ne roppanjon hangosan? Mindeközben persze csak ritkán emeltem a csészét, hogy ne zavarjak másokat a koppanással, mikor leteszem, és végig úgy ültem, hogy egy-egy könyv fixen a hónom alatt tudott volna maradni. Mindebbe csak az rontott bele néha egy kicsit, hogy 1-2 csahos kutya ott rázta le magát az esős időben méterekre tőlem, mert ez ugye most a trend, mindenhová beengedjük a kutyákat, az sem baj, ha szörcsögve néz rám miközben az ezer forintos virslimet próbálom megenni. De persze közben felkapottak és elegánsak vagyunk.
Nem titkolom, én nem szeretem az ilyen helyeket. Nem tartom magam sznobnak, és nincs szükségem arra sem, hogy többnek érezzem magam a világ többi részénél, mert puccos helyen bár finom, de túlárazott ételeket eszem. Nekem ez nem világom. És őszinte leszek, ugyan minden kiváló és elképesztően minőségi illetve finom volt, de mégsem volt semmi olyan plusz, amiért azt mondanám, hogy vissza kéne jönnöm ide, mert ez több és jobb valamiben, mint bármilyen másik hely. Konkrétan például semmilyen dekoráció nem volt a tálon, de még csak a tojásra sem szórtak egy kis fűszert, díszítésnek vagy ízesítésnek. A konfitált paradicsom biztos nagyon remek volt, mert tényleg jól nézett ki, de én meg ezt nem szeretem, ergo az egyetlen olyan összetevő, ami kicsit is extrának volt tekinthető nekem ki is maradt.
És a blokk, a 2490,- Ft-os reggeliről, plusz a 10%-os szerviz díjról.
Ezek kívül pedig kaptam finom kávét és narancslevet, tükörtojást, virslit, mustárt és bacont, tehát semmi olyat, amit bárhol máshol ne tudna venni és enni az ember. Gondolom itt a helyet és az életérzést kell megfizetni (minden másra pedig ott a MasterCard), de én már öreg vagyok a páváskodáshoz. Illetve eleve nem voltam vevő rá soha. Minél nagyobb egy ember, minél több pénze és hatalma van, annál többre tartom azt, ha ember tud maradni, illetve nincs szüksége a magamutogató rongyrázásra.
Azt gondolom, aki igazán nagy ember, annak nincs szüksége és igénye nagynak mutatni magát. A már valamicskét elért, de még nem elég nagy, viszont kellően önbizalom hiányos rétegé ez a kiváltság szerintem, akik görcsösen mutatni akarják, hogy ők aztán messze nem átlagosak, mert rettegnek, hogy annak látják őket. Viszont ez elég gyakori jelenség, mint ahogyan a múltkor a Capriban is észjáték vállalkozó barátunk osztotta a pincéreket rendesen, mert ő már nagy ember és megteheti. Itt azonban ez számukra a béke szigete, itt érezhetik, hogy ők az urak, és kipislanthatnak délelőtt 10-kor a pezsgős reggeli mellől a díjmentesen parkoló Audijuk felett a buszmegállóban várakozó pórnépre. És igen, ez így borzalmasan demagóg, de ez a hely nekem sajnos ezt jelenti, és nem tudta ledönteni az előítéleteket, mint ahogyan azt például a Capri tette, hanem inkább felerősítette azokat.
És még egyszer mondom, tényleg minden nagyon finom és minőségi volt itt, de semmi extrát nem kaptam az épület jellegén és miliőn kívül, amit ez a hely sugároz, ez viszont nem az, amivel én tudnék vagy akarnék azonosulni. És úgy gondolom, hogy ez leginkább mentalitás kérdése, mert azért nem olyan észveszejtő összeg ez a 2490,- Ft egy ilyen reggeliért, ha próbálnám magam ide bepréselni és „felkapaszkodni”, akkor járhatnék ide akár hetente, meg kiposztolhatnám az összes közösségi oldalra, és bejelentkezhetnék a hely megosztó alkalmazásokba is, hogy éppen itt eszem a sütimet (mint ahogy a velem szemben ülő három „tini” lány tette, folyamatosan), de én ebben igen kevés örömöt lelnék azt hiszem. Nem szeretem az ordibálós ereszd el a hajam helyeket, de ez a kicsit (nagyon) túlgondolom magam, közben spórolok a parkoláson és máshol, ha nem látnak mindig diós tésztát és spenótot eszem tükörtojással feelinget sem szeretem.
És végül a „szomorú” távozás. Tény, hogy jót ettem, de azért a törzshelyem nem lesz a Bagatelle.
Ha gúnyosan akarnám zárni a posztot, azt mondhatnám, hogy a Villa Bagatelle-ben minden bagatell, az árak kivételével. De nem akarom gúnyosan zárni, ezért nem mondok ilyet, azonban számomra legalább az is bebizonyosodott, hogy igenis van olyan eset, mikor megállja a helyét az első benyomás és az előítélet, még akkor is ha az eléggé lesújtó és beskatulyázó.
A Villa Bagatelle-ben tehát remekek az ételek, ha az ember rendel is, akkor egyre kedvesebb a kiszolgálás is, az árak persze igen magasak, de azért nem megfizethetetlenek, azonban mindezeken túl én mégsem ezekért, hanem a mások felett állok életérzés sugallása miatt nem fogok itt túl gyakran kosztolni. Továbbá azért, mert a hely extra árakon dolgozik, de az égvilágon semmi extrát nem nyújt.
Pro: van ingyen parkoló (ha épp van), finomak az ételek, remek a kávé,
Kontra: magasnak nevezhető árszínvonal, átlagos kiszolgálás, +10% szervízdíj és a belső tér túl kicsi ahhoz, hogy kutyákkal együtt együnk
Cím: 1126 Budapest, Németvölgyi út 17,
Kövess minket! 
